Erre nem érdemes magaddal vinned a pasidat: a Nászszezon inkább a fiatalabb csajoknak lesz szórakoztató - Kritika

A Nászszezon főszereplője Mara Baylor, aki egy ruhaboltban gyakornokoskodik, és mellesleg hobbiból fotóz. Egy nap persze ezzel szeretne foglalkozni, de még se magabiztossága, se elég motivációja nincs ahhoz, hogy a jövőbeli céljaira fókuszáljon. Helyette inkább sokat bulizik, iszik, cigizik, és a Tinderen hajkurássza az egy éjszakás kalandokat, csak azért, hogy valaki állja neki a fényűző vacsorát. A lány teljesen elzárkózik az elköteleződéstől, nem hisz a szerelemben, és erről leginkább elvált szülei tehetnek. Legjobb barátja, Alex azért próbálja lebeszélni erről az életvitelről, de Mara túl makacs ahhoz, hogy hallgasson is rá. Így ismerkedik össze Marcusszal, akivel szintén csak egy drága vacsi kedvéért találkozik ("ő szakács, ez biztos egy égi jel"), ám a srác a drága kaja helyett inkább palacsintát süt neki, és ezzel gyorsan leveszi őt a lábáról.

Ezt követően aztán megismerjük őket, láthatjuk, hogy milyenek együtt, és még meg is szeretjük ezt a két embert. Megkockáztatjuk, hogy jó kis párost alkotnak! Aztán beüt a mennykő, ugyanis a két fiatalt a nyáron összesen több, mint egy tucat esküvőre meginvitálják (ami egyenlő Mara legnagyobb rémálmával, hiszen ebből az egyik Marcus bátyjáé lesz, ami a szülőkkel való találkozást is jelenti). A különböző esküvők, és az, ahogy sikeresen mindet tönkre is teszik, még itt-ott kicsit vicces is tud lenni, bár sokszor inkább erőltetettnek érződik egy-egy jelenet, semmint poénosnak. Ez a film egyik nagy hibája: sokszor túl kétségbeesetten próbálnak megnevettetni minket, amitől az egész kellemetlenné válik. Néha még a néző érzi cikin magát, amikor a főszereplőnk kínos szituba keveredik, ahelyett, hogy csak nevetnénk rajta.

Sarah Hylandhez egyébként nagyon passzolt a karakter, és legalább a karakterfejlődés nem maradt el a történetben. De ugyanakkor kellett mellé Tyler James Williams, aki lazaságával ellensúlyozta a színésznő időnkénti erőlködését. A srác jól hozta a szerepet, természetes karizmája pedig átjött a képernyőn, és még kémia is volt a szereplők között, így legalább annak tudtunk szurkolni, hogy egymás mellett kössenek ki. Spoilerezni nem fogunk, de annyit elmondunk, hogy a film története nyilván elég kiszámítható, amit a romantikus komédiáktól azért már megszoktunk. A bonyodalmat előre lehet sejteni, a megoldás rá viszont már egy kicsit gyenge, mert igazából ezzel aztán semmit sem oldottak meg a problémákból. Bár annyi igaz, hogy egy ilyen film esetében nem is igazán a befejezés számít (na persze ez is fontos), de maga az út, amit a szereplők bejárnak, még érdekesebb is lehet.

A Nászszezon nem az a mozialkotás, amire a pasidat érdemes elrángatnod magaddal, hiszen ez a film kifejezetten a csajoknak szól: közülük is inkább a fiatalabb korosztálynak. A tinik valószínűleg csípni fogják a független drámakirálynőt, akit semmi sem érdekel, és aki bárkinek megmondja a magáét, de az idősebb korosztály valószínűleg nem fog tudni azonosulni a karakterrel. Én legalábbis így éreztem: 16 évesen még imádtam volna Marát, 27 évesen már inkább idegesített.

Ha olyan filmre vágysz, ahol kikapcsolhatod az agyad, nem kell fordulatokra készülni, és szimplán csak másfél óra könnyed lazaság kell, akkor érdemes lehet megnézni ezt a filmet!

Idén télen még azért jön pár szuper film a mozikba: