Egy igaz történet nyomában: Richard Jewell, aki 3 nap alatt lett hősből gyanúsított - Filmkritika

Clint Eastwood legújabb filmjével ismét bemutatta, milyen tehetséges rendező, ebben pedig az ígéretes szereplőgárda is segítségére volt. A Richard Jewell balladája valós eseményeket dolgoz fel: 1996-ban Atlantában rendezték meg az olimpiát, az egyik parkban, egy koncert kellős közepén pedig bomba robbant. A nyomozók hosszú ideig próbálták kideríteni, ki követhette el a bűntényt, és ebben Richard Jewell központi szerepet kapott...

Ki is az a Richard Jewell? A férfit a filmben 10 évvel a bombázás előtt ismerjük meg, amint barátságot köt egy ügyvéddel, Watson Bryanttel. Már akkor arról ábrándozik, hogy egy nap rendőr lesz, azonban az élet közbeszól, és leginkább biztonsági őrként talál magának munkát. Mindeközben pedig súlyával, az emiatt érő megaláztatással küzd, ráadásul édesanyjával él otthon, pedig korát tekintve már bőven ideje lenne kiköltöznie. A férfi egyik legszembetűnőbb tulajdonsága, hogy mindent túl komolyan vesz (de főleg saját magát), rendőri feladatokat végez engedély nélkül, és bár leginkább csak segíteni akar, az már rögtön egyértelművé válik a nézőnek, hogy mennyire fontoskodó karakterről van szó.

Amikor viszont a Centennial Parkba helyezik ki az olimpia idejére, hogy egy koncert alatt végezzen biztonsági őri munkát, mindez megváltozni látszik. A férfi ugyanis felfigyel egy elhagyott táskára, és bár a többi rendőr szerint maximum sör van benne, ő kiharcolja, hogy kihívják a tűzszerészeket. És ekkor derül fény arra, hogy valóban bomba van a táskában, amivel egy időben valaki névtelen bejelentést tesz, hogy robbanószert helyezett el a parkban. Richard Jewellnek köszönhetően az embereket elkezdték kiterelni a helyszínről, azonban még így is több, mint 100 sérültje lett a tragédiának, két halálos esettel.

Richard Jewell eleinte a legnagyobb hős szerepében tündököl, újságok és televíziók keresik fel, még könyvet is akarnak írni róla, aminek legjobban édesanyja örül. Mindez három napig tart. Az FBI ugyanis rövidesen gyanúsítottként tekint a férfire, és amikor ez egy újságírónő fülébe jut, és az egész világ hírt kap róla, Richard Jewell élete a feje tetejére áll. De vajon jogosan támadja mindenki a férfit? Vajon tényleg ő helyezte el a bombát, hogy végre hős lehessen - ahogy azt az FBI gondolja?

A film azt követi végig, min ment keresztül Richard Jewell, az édesanyja és ügyvédje, mialatt minden lépésüket figyelték, lehallgatták őket, anélkül, hogy egyáltalán biztosak lettek volna a férfi bűnösségében. Amiatt, hogy valós eseményeken alapszik, és valódi felvételek is vannak a filmben az akkori olimpiáról, még izgalmasabbá teszi a történetet, és elgondolkodtatja a nézőt is. Épp a megfelelő tempóban zajlanak az események, és noha itt-ott kissé belassul, de a két órában részletesen el tudja mesélni a történteket.

A színészeket tökéletesen választották meg: Sam Rockwellnek ezúttal is jól állt a forrófejű, lobbanékony fickó szerepe, Kathy Bates beszéde valóban megérdemelte az Oscar-jelölést, de jár az elismerés Paul Walter Hausernek is, aki magát Richard Jewellt keltette életre. Rajtuk kívül még John Hamm és Olivia Wilde is feltűnnek a filmben - utóbbi karakter viszont már nem sikerült túl jól. Az újságírónő karaktere miatt maga a szóban forgó napilap is pert indított, mert úgy vélték, egyáltalán nem valós a megformálása, sőt, kifejezetten szexista ábrázolást kapott - ami a nézőnek is hamar szembetűnhet.

Összességében a Richard Jewell balladája egy érdekes, drámai történet lett, aminek talán a befejezésével lehet némi hiányérzetünk, hiszen két órát töltünk ezzel a karakterrel, és hogy mi történt igazából a parkban, 10 másodpercben le van tudva. Negatívumokat nehéz is lenne felsorolni a film mellett, úgyhogy ennek az alkotásnak idén ott a helye a listádon!

És azt tudtad, hogy az alábbi filmeknek egyáltalán nem szavaztak nagy sikert?