„Elkaptam a koronavírust és elfordultak tőlem a barátaim” – ez normális?

Hogyha 2020 valamit megtanított nekünk mostanra az az, hogy minden kiszámíthatatlan. A korábban megszokott állandóság, a biztonság, és a megszokások mind szépen eltűntek az életünkből. Mondhatnánk, hogy az élet most megleckéztet minket és megtanít a jelenben élni (már rég tudjuk, hogy a múltban és a jövőben való tévelygések egészen időrablók a mentális egészségünkre nézve), de azért ennyire mégsem fekete vagy fehér a sztori. A rövidke baráti beszélgetések mindegyikébe bekúszik átlagosan legalább kétszer a koronavírus szó (számoltam!), és olyan időhatározók is jelentősebbek lettek, mint a „még a covid előtt”. A szerencsések továbbra is csupán a hírekből értesülnek a koronavírusról, ám sokan mostanra át is estek rajta – ki így, ki úgy élte meg. Most három olvasónk osztotta meg velünk történetét arról, hogy mit tapasztalt az emberi kapcsolatait tekintve a pozitív koronavírus-tesztet (vagy gyanút) követően!

„Bár a kezdetek kezdete óta betartottam minden óvintézkedést, amit javasoltak, mégis egy nap arra keltem, hogy bizony valami nem oké. Először csak arra gyanakodtam, hogy biztosan megfáztam, így ágyban maradtam, ám napok múlva nemhogy jobban nem lettem, de sokkal rosszabbra fordult az állapotom. Ekkor indul el a kis »sztorim«, orvos, mentő, tesztelés. Azt hittem, hogy a pozitív koronavírus-tesztem után már nem érhet meglepetés, de a java csak ezután jött. Mivel az első tünetem megjelenését követően önkéntes karanténba vonultam, nem is volt kérdés számomra, hogy felelősségteljesen állok a vírushoz. Mégis úgy éreztem, hogy a közvetlen baráti kört, családot értesítenem kell róla, legfőképpen is azt a pár embert, akivel a tüneteim megjelenése előtti pár nappal találkoztam. Biztos, ami biztos. Nos, az első sokk akkor ért, amikor a barátnőm ahelyett, hogy megkérdezte volna, hogy viselem, vagy miben segíthet, üvölteni kezdett velem, hogy »el akarom tenni láb alól őt és a családját is...«. Persze próbáltam felelősséghárítás nélkül tudatni vele, hogy lévén, hogy minden biztonsági intézkedést betartottunk a találkozásunk során (se puszi, se pacsi), valójában épp annyi esélye lett volna útközben az utcán elkapni, mint tőlem – szerencsére a baráti körtől úgy tudom, hogy egyik sem történt meg, negatív lett. Bár még egész friss az élmény, azt hiszem az a barátság az idő próbáját sem állta volna ki, amin egy pozitív koronavírus-teszt is ilyen sebeket ejtett. Lassan két hónapja nem beszéltünk egymással...”

„Az apám felhívott egyik reggel, hogy nem akart megijeszteni, amíg nem kapta meg az eredményt, de tudjak róla, hogy pozitív lett a koronavírus-tesztje. Szerencsére semmi tünete nem volt, egy munkahelyi szűrés során derült fény az eredményre, de mivel az előző hétvégét együtt töltöttük, így engem is teszteltetni kell, hiszen kapcsolatba kerültünk. El is kezdtem intézni a saját kis tesztemet, ám míg vártam az eredményre (azt mondták, hogy ha pozitív vagyok, akkor még aznap éjfél előtt mindenképp jelentkeznek), egy-egy közelebbi barátnőmet végighívtam, hogy tudják, éppen várom a teszteredményt. Valójában nem is magam miatt aggódtam, és szerencsére a szüleim miatt sem kellett, hiszen apám tünetmentes volt, anyám pedig negatív lett, de jól esett volna velük egy kicsit beszélni erről az egészről, arról, ami azokban az órákban nagyon »nyomta a vállam«. Az egyikükkel bár nem találkoztam akkor már legalább tíz napja, mégis bepánikolt és azonnal rendelt is magának online egy tesztet, biztos, ami biztos. A másik barátnőm reakciója azonban még jobban megdöbbentett. Ő ugyanis tényként kezelte, hogy tuti pozitív vagyok és úgy kezdett velem beszélni, mintha azt közöltem volna vele, hogy lefeküdtem a férjével és terhes vagyok tőle. Kiakadt, szitkozódott, és elhordott mindennek, majd heves sírásban tört ki, hogy mi lesz így vele, hiszen ő nem tudja megoldani, hogy kimaradjon a munkából, nem is beszélve a plusz melókról, amiket épp bevállalt. Bár értettem, hogy aggódik, attól függetlenül megdöbbentett, hogy végül még nekem kellett őt vigasztalnom, amúgy a semmire, hiszen alig pár óra múlva kiderült, hogy negatív lett a tesztem.”