Teszteltem a PCR-tesztet: az alábbiakat érdemes tudni róla

A történethez hozzátartozik, hogy nem voltak tüneteim, szimplán csak azért szerettem volna tesztet csináltatni, mert ekkor már tudtam, hogy napokon belül megkapom a vakcinát. Bár senki sem kérte tőlem, mégis azt éreztem, hogy nyugodtabban fogok ott állni az oltás pillanatába egy negatív teszttel a zsebembe, ugyanis néhány ismerősöm igencsak megszenvedte az oltást, aki lappangó pozitívként kapta meg a szurit. Szóval próbáltam a lehető legjobb megoldást megtalálni, ami számomra most annyit jelentett, hogy kevés emberrel kell mindehhez kapcsolatba lépnem, illetve gyors eredményt kapok. Végül egy autóstesztre jelentkeztem be, ami mellett plusz pontként szólt, hogy egy nappal korábban is simán tudtam időpontot foglalni, nem mellesleg kora reggelre, így a munkaidőmet sem befolyásolta.

A visszaigazoló e-mailben meg is kaptam a legfontosabb információkat:

Legalább 4 órával a mintavétel előtt nem szabad enni, inni, fogat mosni, illetve dohányozni.

A reggeli fogmosástól eltekintve egészen abszolválható a sztori, a kávé hiányát abszolút kiváltotta az a cseppnyi izgalom, amit a mintavétel miatt éreztem – pedig nem kellett volna. Eddigre már sok ismerősöm túlesett a klasszikus „pálcás mintavételen”, és mindannyian úgy írták le, mint életük egyik egészségügyi mélypontját. Itt jelezném, hogy ilyet szerintem csak az érezhet, akinek nem volt még szilánkosra törve az orra, vésték ki a bokacsontját, csavarozták vissza a felkarját, vagy épp szenvedett vesemedence-gyulladással napokon át. (Igen, egy hős vagyok!)

Szóval begurultam a tesztállomásra, ahol egy percet sem kellett várakoznom, majd név szerint üdvözöltek, lebonyolítottuk a papírmunkát (előre ki kellett tölteni egy dokumentumot), fizettem (természetesen bankkártyával, hogy ezzel is csökkentsük az érintkezést), majd jött is a mintavétel.

Egy végtelenül kedves hölgy indult meg felém a pálcákkal (igen, kettő is volt), miközben azon vacilláltam, hogyha tényleg olyan szörnyű lesz, ahogy mások leírták lehet nem ártana leállítani a kocsit magam alatt, mielőtt ijedtemben ráléptek a gázpedálra és belehajtok a két méterre lévő benzinkútba. Spoiler: nem volt para, szóval a benzinkút, az autó és én is jól vagyunk!

Az első mintavétel a számon keresztül történt, klasszikus „nagyra tát és kész is vagyunk”. Időm nem volt felfogni, hogy valaki matat a torkomba, már túl is voltunk rajta. Majd jött az orron keresztüli mintavétel, hogy mennyire volt kellemetlen? Lehet, hogy kissé perverz vagyok, de a mintavételt bonyolító hölgy meg is kérdezte tőlem, hogy ennyire élvezem-e a procedúrát, ugyanis úgy látja mosolygok. Nos, szerintem őszintén nem egy végtelenül kellemetlen sztori. Az egész maximum egy perc lehetett, elköszöntünk egymástól, majd mehettem is haza, ahol hermetikusan elzártam magam az oltásig.

Alig 8 óra múlva e-mailben kaptam meg az eredményt: NEGATÍV!

Nincs más hátra, előre, irány az oltás…

FOLYTATÁS KÖVETKEZIK!