Nézd meg a galériánkat - 4 kép
3+1 tipp, hogyan segíts a frissen szült barátnődnek olyankor, amikor nem tudtok személyesen találkozni
Nyílt levél a toxikus barátaimnak, akiket leépítettem
Életmód, Önismeret2020. október 14. #Önismeret#életmód#Barátság#Galéria#Nyílt levél#toxikus barátok
InterCom/PR
Kedves egykor még közeli barátom! Jó rég beszéltünk, igaz?
Fogalmad nincs, hogy miért nem kereslek. Betudtad a sima önzőségemnek, vagy annak, hogy biztos, megint tele vagyok munkával. Tudod, ha valaha megkérdezted volna, hogy pontosan miért is dolgozom ennyit, sőt, ha legalább tudnád, hogy mi is a szakmám, lehet, hogy most előrébb lennénk.
De nem. Te csak magadról meséltél órákon át, amit én persze végighallgattam, és még segíteni is igyekeztem.
Akkor is, mikor épp kiöntöttem neked a lelkemet, mire te annyit válaszoltál, hogy á, az semmi, neked sokkal nehezebb, és már bele is kezdtél a saját nyomorodba.
-És ilyenkor mit mondtam? Azt, hogy hallgass végig, majd utána jössz te? Esetleg azt, hogy ne mondd az én problémámra, hogy kisebb, mint a tied? Dehogy. Végighallgattam a bajodat, és még ezek után is én oldottam meg, az enyém pedig feledésbe merült.
Most, hogy már nem vagy része a mindennapjaimnak, elgondolkoztam, hogy miért is nem hiányzol. És azon is, hogy miért érzem azt, hogy felszabadultam, mióta nem kell neked megfelelnem, és nem kell megjátszanom magam előtted.
Rájöttem, hogy
én a te barátod voltam, de te nem az enyém.
-Nálad a barátság abban merült ki, hogy engedted, hogy kedveljelek, esetleg évente egyszer meghívtál a szülinapodra, és engedted, hogy megszervezzem. Ha együtt csináltunk valami hülyeséget, a felelősség mindig az enyém volt, de igazából akkor is, ha csak te egyedül követted el.
Az sem volt különösebb baj, hogy az összes energiámat elvette a neked való megfelelés, vagy épp a rajtad való segítés, esetleg az, hogy azon gondolkoztam, elég jó vagyok-e hozzád. Az viszont mindig is zavart, hogy téged egyáltalán nem
Miért nem mondtam el neked ezt sosem?
Mert ahányszor megpróbáltalak felelősségre vonni, esetleg csak megkérni, nem volt más válasz rá, mint egy elegáns "ne rinyálj már", esetleg egy még elegánsabb "örülj neki, hogy itt vagyok neked".
Igazad volt, tényleg örülök, hogy itt voltál nekem, főleg azért, mert rajtad keresztül tényleg kaptam egy nagy pofont és egy figyelmeztetést, hogy
értékelnem kell saját magam annyira, hogy az ilyen barátokat inkább elengedjem.
-Majd szólj, ha tudsz örülni a sikereimnek. Vagy akkor, ha nem én vagyok mindig az utolsó a listádon, mikor te az első vagy az enyémen. Esetleg, ha tényleg kíváncsi is vagy rám, és nem csak a ruhádon kell a zipzárt felhúzogatni buli előtt, aminek a közepén lelépsz, és ott hagysz. Vagy épp taxit hívni neked éjszaka, mert neked nincs kedved. Ja, és ha majd fel mersz vállalni mindenki előtt, mert feltűnt ám az is, hogy csak én posztolok rólad még az Instán is, te rólam egy pixelt sem engedsz láttatni.
Bár tudod mit? Inkább akkor se keress, eljátszottad az összes kártyádat.