"Lassan 10 éve szingli vagyok, a munkám miatt nem találok párt" - Egy magyar nő története karrierről és szerelemről

Számos dolog befolyásolhatja azt, hogy mennyire vagyunk sikeresek a párkeresésben. A puszta véletlentől kezdve a személyiségünkig mindennek van rá hatása, de tény, hogy az egyik legfontosabb részlet maga az időzítés. Ha rosszkor találkozunk a jó emberrel, pont annyira nem lesz sikeres egy kapcsolat, mint ha a rossz emberrel lennénk.

Érdekesség viszont, hogy sok esetben még a munkánk is hatással lehet arra, hogy találunk-e magunknak valakit, akivel boldogok lehetünk. Az utóbbi időben egyre több ismerősöm mesélt arról, hogy a karrierjük, az állásuk gátolja meg őket a szerelem megtalálásában, és meglepve tapasztaltam, hogy mennyire nehéz ezen a téren megoldást találni.

Dia 35 éves, a gimi befejezése után rögtön saját lábára állt, mert nem szeretett volna szüleire támaszkodni. Fiatalon dolgozni kezdett, mellette tanult, egyetemre járt, szóval már régóta "megszokta", hogy hétfőtől vasárnapig pörgés az élete. Amikor diplomát szerzett, hétfőtől péntekig tartó munkahelye mellett egy hétvégi mellékállást is vállalt, hogy gyűjthessen először kocsira, aztán saját lakásra (utóbbi még folyamatban van). A sikereket viszont mindig beárnyalta az, hogy egyedülálló, hogy egy-két randi után véget érnek a kezdődő románcok, és lassan 10 éve, hogy szingli.

"Egy ideje már tudom, hogy elsősorban a sok munka miatt nem találok pasit. Hétfőtől péntekig az egyik helyen dolgozom, majd szombat-vasárnap a másikon, délután eljárok futni, edzeni, néha bulizni, barátokkal szórakozni, vagyis elég kevés a szabadidőm. Megvallom, általában nagyon fáradt vagyok, de még így is mindig találtam időt arra, hogy ha valakivel Tinderen jót beszélgettünk, személyesen is találkozzunk. Viszont akárhányszor megemlítem valakinek, hogy mit és mennyit dolgozom, kábé rögtön vége is a dolognak. Nem egyszer megkaptam már, hogy 'és ha te ilyen elfoglalt vagy, mégis mikor érsz rá velem lenni?' Nem értem, miért baj az, hogy van saját, különálló életem, nem akaszkodom a másikra, anyagilag független vagyok, és vannak céljaim! Ha komolyra fordul a kapcsolat, úgyis változtatnék, de a bizonytalanért miért adnám fel a biztosat?"

Dia szerint a két munkahellyel tud olyan életet teremteni magának, amivel nemcsak ki tudja fizetni az albérletet (ami most már kész vagyon a fővárosban) és a kocsiját is fent tudja tartani, valamint közben támogatja idős édesanyját és apját is, de egyúttal gyűjteni tud a jövőben egy saját lakásra, vagy legalább a kezdő lépésekre.

A statisztikák szerint egyébként nem ő az egyetlen, akinek a sok munka okoz gondokat a párkeresésben. Már a COVID előtt is megfigyelték szakértők azt, hogy egyre több a fiatal, csinos, sikeres, szingli nő és jóképű férfi, akik 0-24-ben a munkahelyi e-mailekkel foglalkoznak, túlóráznak, ingáznak, és annyira kimerültek, hogy nincs sem idejük, sem erejük ismerkedni. Egy 2018-as brit kutatás szerint például az Egyesült Királyságban közel 2.5 millió ember szenved krónikus magányban, és Magyarországon is sokan tudják, milyen ez.

"Nyilván rossz látni, hogy már lassan minden barátnőm házas, gyerekeket vállalnak, én pedig egyedül vagyok, de akkor sem szeretnék elköteleződni egy olyan kapcsolatban, ami nem tesz boldoggá. 35 éves vagyok, nyitott szemmel járok, és addig is a saját életemre fókuszálok."

Ha szingli vagy, ez neked szól: