EXKLUZÍV interjú Mike Shinodával: "Az élet nehéz volt, de a zene könnyű"

Mikor meghallgattam az albumodat, az első gondolatom az volt, hogy wow, mégis hogy lehet koncertezni ennyire szomorú és dühös dalokkal...

A show lényege pont az, hogy megszabaduljunk azoktól a szörnyű gondolatoktól és érzésektől, amikről a Post Traumatic című album dalai szólnak. Hosszú és nehéz utat jártam be, míg elkészült a lemez, és mikor nekiálltam megírni a dalokat, teljesen máshogy voltam lelkileg, mint mikor elkészültek. Épp ezért egyes dalokat nem is játszunk koncerteken, és vannak olyan Linkin Park dalok is, amiket eddig a szóló projektem fellépésein előadtunk, de már nem, mert úgy érzem, most nem illenek a show-ba a tartalmuk miatt.

A koncertek sokkal jobb hangulatúak és vidámabbak, mint a lemez, igazán pozitív show-kat csinálunk.

Egy ideje zajlik a turnéd, és a rajongók nagyon várnak már Magyarországon is. Milyenek voltak az eddigi koncertek?

Nagyon élveztük mindegyik állomást, remekül érezzük magunkat a turnén. Most épp Európát járjuk be, ezzel folytatjuk a tavalyi amerikai utazásokat, és amellett, hogy hatalmas öröm a rajongókkal találkozni, új helyeket is megismerünk, és rengeteg pozitív energiát kapunk mindenhol.

A rajongóid hogyan reagáltak arra, hogy szóló előadóként turnézni kezdtél? Nem érezted úgy, hogy azt gondolják, te a „Linkin Parkos pasi” vagy, és nem Mike Shinoda?

Az albumra kifejezetten szerettem volna a nevemet ráírni, hiszen ez egy nagyon személyes ihlezésű lemez lett, amelyben az érzéseimet osztom meg, és a történetemet mesélem el, és a koncertekkel ugyanígy vagyok. Részben szeretném a dalokkal megköszönni a rajongóknak, hogy itt vannak nekem, támogattak a nehéz időszakban is, és azt is, hogy a Linkin Park hosszú évei alatt is velünk voltak.

Az új dalok kifejezetten rólam szólnak, és szerintem a hallgatóknak is hamar átjött, hogy miért teljesen mások, mintha Linkin Park dalok lennének.

Úgy tudom, a legfőbb célod az volt a lemezzel, hogy a dalok által eljuttasd mindenkihez, hogyan éreztél, és hogyan vészelted át a gyász időszakot. Sikerült elmondanod a sztoridat, és megkönnyebbültél?

Alapból nem is akartam lemezt kiadni, csak egy naplóként kezeltem ezeket a szövegeket és dallamokat. Muszáj volt a szomorúságomat, a dühömet és a félelmeimet kiadnom magamból, erre pedig a zene volt a legmegfelelőbb mód. Úgy gondoltam, nem is biztos, hogy ki kellene adnom őket a nyilvánosságnak, hiszen annyira személyes mindegyik, aztán a legtöbbet mégis megmutattam a közönségnek, mert tudom, hogy mások is vannak, akik pont így érezhettek, akár Chester miatt, akár más miatt, és segíteni akartam nekik is a dalaimmal.

Van a lemezen egy instrumentális dalod is. Nagyon érdekel, hogy miről szólhat.

Abban a dalban benne van a káosz, a düh és a vegyes érzelmek, amik bennem voltak hónapokon át. Úgy éreztem, ha szöveget írnék ahhoz a dallamhoz, teljesen elrontaná, így aki hallgatja, el tudja hozzá képzelni a saját érzéseit.

Több vendég előadót is meghívtál közreműködni a dalokhoz. Miért pont őket választottad?

A dalok már elkészültek, mikor kitaláltam, hogy lenne még szükség énekesekre vagy rapperekre ahhoz, hogy teljesek legyenek, és jobbá tegyék a szerzeményt az előadók. Ők extra nézőpontot, látásmódot vagy hangzást tudtak hozzátenni a dalokhoz, ettől pedig az egész lemez változatosabb lett. Szeretem a témákat több nézetből is megközelíteni. Blackbear, K. Flay, Grandson, Machine Gun Kelly és Chino Moreno is mind beletették a saját stílusukat a dalokba.

Hogyhogy ezelőtt még nem adtál ki szóló lemezt? A Linkin Parkos időkben nem szerettél volna a saját neveden is futni?

Nem olyan egyszerű sztori ez azért: A Meteora album befejezése után a srácok szerettek volna egy kis szünetet tartani a zenekarral. Akkor nekiálltam egyedül zenéket írni, de ezek a dalok nem fértek bele a Linkin Park stílusába, ugyanis szerintem a banda kifejezetten speciális hangzást képvisel. Én szerettem volna más hangzásvilágot is kipróbálni, ekkor létrejött a Fort Minor projekt. Mindent én írtam, én kevertem, és a producer is én voltam, egy igazi szerelem munka volt ez számomra.

Aztán ismét összeálltunk a fiúkkal, és folytattuk a Linkin Parkot, de megbeszéltük, hogy a zenekar minden tagja úgy érzi, kell mást is csinálni, nem csak mindig ugyanazt a stílust, úgyhogy a harmadik lemezünkre már más hangzású dalokat is készítettünk. Folyamatosan voltak ötleteim, hogy milyen zenéket csináljak, de ezeket aztán inkább a zenekar repertoárjába építettük bele.

Van az a helyzet, mikor megmutatsz egy dalt egy társaságnak, és mindenki a saját stílusjegyeit is bele szeretné tenni, és a végére pedig már egészen más lesz belőle, mint az eredeti ötlet – ez gyakran volt így az én szerzeményeimmel is, ezért elhatároztam, hogy megtartok olyan dalokat magamnak, amelyeket nem szeretnék megváltoztatni, ezek pedig Mike Shinoda szerzemények lesznek. Az I.O.U. című dal például olyan, ami kizárólag az én stílusomban készült.

Mit szóltak a Linkin Park tagjai a szóló lemezedhez és turnédhoz?

Természetesen legelőször velük beszéltem erről. Mikor elkezdtem a zenéket írni, szóltam nekik, és megbeszéltük, hogy ők még nem állnak készen arra, hogy összeálljunk ismét, de nekem fontos volt, hogy feldolgozzam a szörnyű tragédiát a zene és az alkotás segítségével, hiszen nekem így volt a legkönnyebb, a fiúk pedig támogattak abban, hogy megírjam a dalokat. Jó volt a dalok írása közben emberekkel beszélgetni, mindig sokat segített, hogy valakinek elmondhatom az érzéseimet.

Ezek szerint a zene számodra minden?

A zene nekem olyan, mint a lélegzés, talán így a legkönnyebb megfogalmaznom. Sosem gondolkodtam azon, mit is jelent nekem a zene, mert annyira természetes, hogy mindent körbevesz, amit csinálok.

Mikor Chester meghalt, az élet nagyon nehéz volt, de a zene könnyebbé tette.