Miért nincs "promotion shower" vagy cégalapítási buli? Dolgok, amiket én még inkább ünnepelnék, mint egy házasságot

Egyik nap egy híresség lánybúcsúját, majd egy másik baby showerjét látva ugrott be egy nagyon népszerűtlen gondolat, később pedig kiszúrtam egy virális posztot ugyanerről egy magyar grafikus oldalán, akit régóta követek.

Úgy döntöttem, szavakba öntöm a kíváncsiságomat, elé állva az internet trolljainak, akik megérkeznek majd kommentekben fröcsögni arról, hogy márpedig ilyet csak egy boldogtalan szerencsétlen ír, akit senkinek nincs kedve feleségül venni. Oké, akkor inkább elé is megyek ezeknek a megjegyzéseknek: ez nincs így.

De térjünk is vissza az alapokhoz. Valószínűleg mindenki totál hülyének nézné azokat, akik áthívják a családot és barátokat, mikor előléptették egy régóta vágyott munkakörbe, vagy mikor kilépett arról a munkahelyről, ami teljesen tönkretette, vagy épp amikor megvásárolta élete első lakását vagy kocsiját abból a pénzből, amiért keményen megdolgozott. Esetleg, ha díjat kapott. Vajon miért pont kizárólag arra gyűlik össze az egész baráti kör, mikor valaki úgy dönt, hogy egy papírral megpecsételi a kapcsolatát?

Sőt, továbbmegyek: te szerveznél egy barátodnak maratoni ünneplő bulit, ahol mindenki futócuccban partizik, és proteinszeleteket visz ajándékba annak a hősnek, aki hosszú gyakorlás és kitartó edzések után lefutott egy maratont? Ugye, hogy nem? De miért nem? Akkor hogyhogy megszervezel egy csupa rózsaszínbe öltözős lánybúcsút, amin mindenki meglepi a menyasszonyt "házassághoz elengedhetetlen" kellékekkel?

Abba ne is menjünk bele, hogy ezek a klisés, lánybúcsús cuccok a harisnyakötőtől a fakanálig, meg a péniszes kitűzőig, petrezselyem árulós programmal, mennyire szexisták, és felesleges körök, ráadásul azt feltételeztetik az emberrel, hogy házasság után az élet már csak főzésből meg a férjed zoknijának mosásából áll.

Miért érdemel kevesebb figyelmet egy egyéni siker, mint két ember kapcsolatáról szóló döntés? Miért nem jár automatikusan ugyanúgy a figyelem és elismerés hétköznapinak titulált dolgoknak? Ha ezek olyan hétköznapiak, hogyhogy nem éri el mindenki...?

Pedig ez éppen annyira fontos, hogy kellően megünnepeld.

Egy toxikus kapcsolat miatt teljesen széteshet a mentális egyensúlyod, sőt, fizikai problémáid is kialakulnak, mégis nehéz kikeveredni belőle, így hát óriási mérföldkő, mikor képes leszel megszabadulni tőle. Miért is ne koccinthatnál erre?

Úgy tűnik, mi emberek nem vagyunk a mások sikereinek őszintén örülős típusok. Valószínűleg, ha elterjednének a cégalapítást ünneplő családi események, mindenki ki akarná húzni magát alóla, mert hát arra ki kíváncsi, az esküvőn legalább valaki magára kap egy drága ruhát, és kaja is lesz, na, meg együtt a család, és olyan szép, ahogy két ember boldog attól, hogy megtalálták egymást.

Akkor olvasd csak el újra ezt a mondatot, és keresd meg, vajon melyiket nem mondhatod igaznak akkor, ha az élet más mérföldköveiről van szó, csak ott épp nem két ember egymásra találása áll a középpontban, hanem az, hogy egy ember talál rá igazán önmagára.

Mellesleg, amíg nem találsz rá igazán saját magadra, arra, hogy mit szeretsz és miben vagy jó, addig teljesen mindegy minden.

Nézd meg a galériát is!