Mindent elmondok, amit a mellkisebbítésről tudni akartál, mert én már átestem rajta és tudom, mivel jár

Régebben azt éreztem, mellkisebbítése csak azoknak lehet, akiknek sok a pénze, van idejük a hosszas felépülésre, tökéletes a testképük, mindez pedig rólam nem volt elmondható. Visszatekintve értem, miért voltam gyáva, a mell tárgyiasítva van, minél nagyobb, annál szexibb, de egyben illetlenebb is. Nagyon sok sértő „bókot”, kritikát kaptam a méreteim miatt az évek során, míg végre meghoztam a döntést. Egyszer az egyik terapeutámnak elmondtam, olyan jó lenne hétköznapinak lenni, az átlagosabb, kisebb mellmérettel élő nők nem tudják, milyen rossz, ha látványosságnak számítasz a parkban, mert elmész futni…

Már ötödikes koromban D-kosaras melltartót hordtam, elképesztően megviselt lelkileg és érzelmileg. Az emberek, különösen a férfiak nagyon sok megjegyzést tesznek a nagymellű lányokra. Hány első randin hallottam például, hogy: „Azta, nem tudtam, hogy ekkorák a cickóid!” Kívülről ez lehet, hogy jó dolognak tűnik, de valójában óriási szégyenérzettel jár, én már azt sem tudtam, hogy öltözködjek.

Meg kell találni a megfelelő sebészt

Ha a döntés megszületett, az első dolog, hogy eldöntöd, TB-alapon szeretnéd megpróbálni, vagy fizetsz a magánellátásért. Előbbihez be kell szerezned pár papírt arról, hogy a mellméreted hátfájdalmat, nyakfájdalmat, gerincbántalmakat okoz, megnehezíti az életed. Ezután érdemes nagyon alaposan tájékozódni arról, hogy melyik orvos hogyan dolgozik. Lépj be plasztikával foglalkozó Facebook-csoportokba, érdeklődj, kérdezz, nézz meg sok-sok képet. Majd legalább három különböző dokihoz menj el konzultációra.

Ilyen volt maga a beavatkozás

A műtét előtt el kellett végezni néhány alapvető vizsgálatot, kellett EKG, röntgen, vérkép, nálam minden rendben volt. A beavatkozásról sokat nem tudok mondani, gyorsan elaltattak, ébredéskor pedig nagyon boldog voltam. Éreztem és láttam, mennyivel kisebbek, könnyebbek és kerekebbek a melleim! Bizony, a kisebbítéshez felvarrás is jár!

A gyógyulás

A műtét utáni hét egy kicsit nehéz volt, fájdalmaim voltak, sokszor úgy éreztem, kicsit szédülök, de mindez a tizedik napra elmúlt, újra jól voltam. Amikor pedig lekerült rólam az orvosi melltartó és először próbálhattam ruhákat, az valami isteni érzés volt, amit soha korábban nem tapasztaltam!

Vannak, akik nyíltan vállalják, hogy kés alá feküdtek:

A plasztikai sebészek is nyíltan vallottak: