Lindsey Stirling: „Ahhoz, hogy sikeres legyél, néha előbb el kell buknod”

A hegedű egyre trendibb és fiatalosabb hangszer, pláne, mióta olyan zenészek teszik különlegessé, mint Lindsey Stirling, aki nem csak virtuóz módon bánik vele, de változatos stílusokban ír dalokat. Egyszerre jelennek meg elektronikus, pop és rock elemek is zenéjében, és rengeteg érzelmet visz bele a dalszerzésbe.

Nemrég debütált az új dalod Elle Kinggel. Milyen volt a közös munka?

Nagyon izgatott vagyok, hogy megjelent a dal. Elle egy fantasztikus előadó, öröm volt vele a munka. Először, mikor megírtam a dalt, csak egy instrumentális verziót képzeltem el, utána született meg az a változata, amelyben ő énekel, azaz gyakorlatilag kétszer írtam meg a nótát, amit Elle csodásan ad elő.

Annyi előadóval dolgoztál már, kivel élvezted a legjobban az alkotást?

Bizony, rengeteg csodás művésszel működhettem közre. Minden dalomra ugyanannyira büszke vagyok, és pont ugyanúgy szeretem őket, illetve mindenkivel remek volt a munka, de akit különösképp kiemelnék, az Lzzy Hale volt. A közös dalunk volt az első olyan kollaborációm, mikor egy igazán nagy névvel zenélhettem együtt, és saját dalt írhattunk, ráadásul az énekesnővel emlékezetes is volt dolgozni, hiszen csodás személyisége van.

Melyik dalod bír a legnagyobb jelentőséggel számodra?

Nem is dalt emelnék ki, inkább albumot. A most megjelenő új lemezem az, ami a legközelebb áll hozzám, és már nagyon izgatott vagyok, hogyan fogadja a közönség. Ezeket a dalokat az optimizmus és a boldogság járja át. Az előző albumomon veszteségről és fájdalomról is szóltak a szerzeményeim, a mostani azonban száz százalékban pozitív és bizakodó. Megjelenik bennük az is, hogy Isten mindig fényt hoz a sötétségbe, épp ezért érdemes remélni és hinni. Van egy dalom, ami a nők erkölcsösségéről szól, és arról, hogy mi, nők egyszerre vagyunk lágyak és kemények, és attól, hogy erősek, közben gyengék is. Minden ember tud egyszerre erős, mégis gyenge lenni.

Ezek szerint a hangulatodtól függ, hogy milyen zenét szeretsz játszani? Vagy közelebb állnak hozzád a vidámabb dalok?

Mondhatjuk, hogy a vidám és a szomorú dalokat egyaránt kedvelem, de mikor jobb passzban vagyok, olyankor nehezebb a szomorú szerzeményeket játszanom, és fordítva ugyanígy igaz. Mikor a mélyebb, sötétebb számokat adom elő, olyankor érzelmileg kicsit visszamegyek azokba az időkbe, mikor ezek születtek, és ismét átélem pár percre a fájdalmas emlékeket.

De persze ezeket is játszanom kell akkor is, mikor épp minden rendben van, hiszen lehet, hogy a közönségben valaki pont olyan időszakát éli, mint amiről ezek szólnak, és segít neki átlendülni a nehéz napokon. Olyankor nagyon erősnek érzem magam, ha így közel kerülhetek a dalok által a hallgatóimhoz.

A Youtube által lettél igazán ismert, ott milliók nézik meg a dalaidat, és nagy arénákat töltesz meg a koncertjeiddel. Miben más a Youtube közönségének zenélni, mint mikor élőben hallgathatnak meg a rajongóid?

Mikor a zenemegosztóra teszel fel egy videót, könnyebb a helyzeted, mert a legjobb formádat adhatod, mert újraveheted, megtalálhatod a tökéletes beállítást, felkészülhetsz, és olyan dolgokat is megtehetsz, amiket a színpadon soha. Azonban, ami nehéz benne, hogy nem látod közben a közönséged arcát, nem tudod, hogy reagálnak az előadásodra, márpedig a színpadi előadásokból rengeteg energiát lehet meríteni. Elmondhatatlan élmény, mikor meglátod, hogy a rajongóid szeme felvillan, mikor megpillantanak a színpadon, hogy könnyeznek valamelyik dalodon, és minden koncert más és más. A helyszínek, az emberek, a reakciók. Ezeket a videóid nézőitől nem láthatod. Minden alkalommal, mikor meglátom a koncertjeimen a közönség arcán az örömöt, nagyon hálás vagyok.

Persze, az az érzés is nagy boldogság, mikor meglátom, ahogy a megtekintési számok mennek felfelé a videóim alatt.

Egyszer az America’s Got Talent színpadán olyan kritikát kaptál, ami után igazán nehéz lehetett felállni, és folytatni a munkádat. Egészen pontosan azt mondta Piers Morgan, az egyik zsűritag, hogy úgy zenélsz a hegedűn, mintha egy csapat patkányt fojtogatnának. Hogyan tudtál ezután mégis visszajönni a padlóról?

Ahhoz, hogy sikeres legyél, néha előbb el kell buknod, és tanulnod kell a hibáidból. Ezek a tapasztalatok segítenek abban, hogy megtanuld, akárhányszor is vagy padlón, fel kell állni, az nem opció, hogy sajnáltasd magad, és abbahagyd, amit szeretsz csinálni. Minden sikeres ember magáénak tudhat néhány kudarcot, amelyek megerősítették, utána pedig még jobb lett abban, amit csinál.

A választás a tiéd: felállsz mindig, és megerősödsz, vagy sem?

Hálás vagyok, hogy kiestem a műsorból, ezáltal pedig megtanulhattam, hogy az álmomért és a karrieremért harcolni kell, és sikerült is elérnem a célomat, és egyre kitartóbb leszek.

Egy nagyon vallásos családban nevelkedtél, hogy tudtad ehhez igazítani a showbizniszt?

Igen, a családom nagyon vallásos, és én is az vagyok, mormonok vagyunk. Néha valóban nehéz az egyensúlyt megtartani, hiszen ez egy ilyen világ, de azt biztosan állíthatom, hogy a hitem rengeteg rossztól védett meg. Sok horrorsztorit lehet hallani, hogy mik történnek meg ebben az iparágban, akár a legjobb, legcsodálatosabb emberekkel is, de ha hited van, mindened van. Mikor a fejed felett összecsap minden, tudod, hogy ott van Isten, aki segít neked, és vigyáz rád. Rémes dolgok történtek az életemben, Isten és a hitem azonban mindig segített továbbmenni az utamon.