Lakatos Levente: Nem lehet távolságot tartani, mert akkor „megbüdösödik” a nézővel a viszony
Néhány hete annak, hogy a népszerű író, Lakatos Levente útjára indította legújabb projektjét, ami az Evi és Levi nevet kapta. Levente ezúttal a műsorról, a kulisszákról és Gáspár Evelinről is mesélt nekünk.
Az elmúlt években számtalan esetben fordultak hozzád az olvasóid különféle szerelemi tanácsadásra, most pedig az Evi és Levi videósorozat epizódjaiban is ilyen jellegű megkeresésekre válaszoltok Gáspár Evelinnel. Sosem gondolkoztál azon, hogy komolyabban foglalkozz ezzel a területtel?
Igaz, ami igaz, az utóbbi egy-másfél évben elgondolkoztam azon, hogy talán visszaülhetnék az iskolapadba, és megcélozhatnám a pszichológia szakot. De ahhoz, hogy ezt véghez vigyem, nagyon eltökéltnek kellene lennem. Leginkább azért, mert még azokban az időkben érettségiztem, amikor nem volt többszintű a vizsga, bizonyos tantárgyakból tehát mindenképpen újra számot kellene adnom, és ahhoz, hogy már a nulladik pillanattól, amolyan belépőként, az egyébként is sok munkám mellett rengeteget tanuljak, jelenleg nem érzem magamat elég motiváltnak. Eközben tudom, íróként is sokat jelentenének a pszichológiatanulmányok, egyelőre azonban maradok a „tapad rám a kosszal” módszernél, illetve annál, hogy a saját baráti bölcselkedésem mellett rendszeresen készítek tartalmakat szakemberekkel. Az IGTV felületemen például több, szexuálpszichológussal készült videóm is elérhető. Evelin ugyebár a baráti, bölcselkedős vonalat erősíti, azért kértem fel őt társul ehhez a projekthez, mert valahogy a zsigereimben éreztem, hogy a – néha – keresetlenül őszinte stílusával jól áll majd neki a tanácsosztó szerep. Ráadásul az előítéletekkel szemben kifejezetten intelligens nő, sokaknak meglepő lehet, mennyire éretten gondolkozik bizonyos kérdésekben. A visszajelzések alapján nem tévedtem.
Mit gondolsz, miért nyílnak meg jobban neked az olvasók? Mitől tudnak rád egyfajta bensőséges barátként tekinteni?
Biztosan hozzásegítenek ehhez a regényeim. A karaktereimet számtalan rázós kihívás éri a történeteim során, ráadásul kifejezetten sok belső monológot írok, ezek végigvezetik mindazt, ami a karakter lelkében, illetve a fejében éppen zajlik. Éppen ezek belső monológok veszik el egyébként az írási folyamat alatt a legtöbb időt és energiát, eközben viszont ezek azok, amikben kifejezetten örömömet lelem. Szóval egyrészről biztosan számítanak a regényeim. Másrészről Instagramon kérdezz-felelekben gyakran kapok az Evi és Leviben elhangzottakhoz hasonló kérdéseket, persze a felület rövidsége miatt általánosabb megfogalmazásban. Az ezekre adott válaszaimat imádják a követőim, rengeteg visszajelzést kapok rájuk. Az, hogy miért, szerintem egyszerű: az ember általában tudja, mi lenne egy-egy helyzetben az észszerű cselekedet, de a változásban való reménykedés, vagy egyszerű félelem miatt sokszor nem cselekszik, pedig valójában az ő döntése okozná azt a változást, amit vár. Azt hiszem, hogy sokszor ébresztő fenékbe billentés az, amit írok, vagy mondok.
Azt többször elmondod, hogy szimplán a saját tapasztalataidból merítkezel. Mennyire nehéz bizonyos helyzetekben tartani a kellő távolságod, hogy mégis a saját életedet ne tárd ki mindenki elé?
Az Evi és Leviben például rendszerint mesélek a saját életemről. Az első részben például az apámmal való viszonyomról, a másodikban gyerekkori zaklatásról, illetve egy mélynek hitt barátságomról meséltem. Szóval nem igazán tartok távolságot, a feldolgozandó témától függő, hogy az életem melyik részéről mesélek. De szerintem ilyen véleményezős projektnél nem szabad, és nem is lehet távolságot tartani, mert akkor rögtön „megbüdösödik” a nézővel a viszony. Az őszinteség kulcskérdés, ahogy az is, hogy a tanácsot kérő, illetve a többi néző érezze, a problémáik nem feltétlenül egyediek, sokan küzdünk hasonló kihívásokkal, senki nincs egyedül. Egyébként egy másik projektemben a követőim élettörténeteit dolgozzuk fel, a legkülönfélébb formában, a leggyakrabban élő adásban, szóval ezekből az igaz sztorikból is táplálkozom.
Végtelenül letisztult, ugyanakkor profi produkció az Evi és Levi. Mekkora stábot kell a kész videó mögé képzelni?
Örülök, és megtisztelő, ha profinak látod. Annál is inkább, mert nagyon kevesen készítjük. A kérdések leválogatásában, illetve abban, hogy milyen párosításban kerüljenek feldolgozásra, Vermes Orsi barátnőm segít, ő az akivel a saját kérdéseimet, kétségeimet is át tudom rágni. A konkrét felvételnél pedig Udvardi Mike barátom sürgölődik körülöttünk. És ennyi. A többi feladatot, például a vágást is én végzem. De ekkora méretű produkciónál nincs is szükség sokkal nagyobb stábra, a lelkesedés maximumra járatja az emberi teljesítményt, sok feladatot el tudunk végezni mi magunk. Ha valamiben megakadunk, igyekszünk utánajárással, tájékozódással fejlődni, majd orvosolni a problémát. A közeljövőben készülnek egyébként más típusú, beszélgetős tartalmaim a YouTube-ra, azoknál sincs nagyobb stáb, de lényegesen több szervezési munkát igényelnek, mint az Evi és Levi. Evelinnel egyébként is kifejezetten könnyű volt dolgozni, soha nem késett, és gyakran ő volt az, aki felpörgette a munkát, amikor az elkényelmesedni látszott.
Volt esetleg az eddig leforgott epizódot felvétele során olyan vicces szituáció, ami megakasztotta a forgatást?
Technikai problémák adódtak, ezért az első forgatási napot dobhattuk a kukába. Féltem, hogy Evelin mit fog szól, ha megtudja, az első részeket újra kellene venni, de egy rossz szava sem volt. Vicces pillanat például a sorozathoz készített fotózáskor adódott. Evi kitalálta, hogy legyünk nagyon elegánsak, amolyan Mr és Mrs Smith stílusban készüljenek a képek. Szóval adtuk a nagy, félelmetesen komoly arcokat, amikor a fotós, Vaszil Ádám kérte, legyenek olyan képek, amiken egymásra nézünk. Megpróbáltuk, dehát már az első pillanatban kitört a röhögés, szóval hanyagoltuk ezt az ötletet. Azt viszont Ádám ügyesen átnyomta rajtunk, hogy pózoljunk létrával. Forgatás közben egyébként otthagyott bennünket a műterem tulajdonosa, elment intézni valamit, amikor váratlanul beállított egy számunkra ismeretlen alak, hogy pakolnia kellene a szertárban. Mondtuk, hogy oké, a leállásban nem zavar, ha neszez. Néhány perccel később aztán kitolt egy halom kelléket a stúdióból. Kicsit megijedtünk, hogy most vajon egy rablást segítettük-e elő, de a fickó nem illetéktelen behatoló volt. Összességében véve az Evi és Levi szerencsés csillagzat alatt született, engem is meglep, de súlyosabb problémák nélkül készül az első évad, és én már fejben a másodikat tervezgetem.