Külföldön házasodnánk, de akkor az anyám nem lesz ott
Olvasónk azért írta meg történetét, hátha más is járt már hasonló cipőben rajta kívül, és esetleg megosztaná vele a tapasztalatait.
Viszonylag kései gyerek vagyok, ráadásul egyke. Idén voltam 30, édesanyám már tavaly betöltötte a 60-at, apukám pedig már a 70-en is túl van. Hogy úgy mondjam, egyikük sem az örökmozgóságáról híres, ez fiatalabb korukban sem volt így, bár amíg velük laktam, becsületesen elmentünk együtt nyaralgatni, pihenni, anyával pár éve még wellnessezni is elugrottunk egy-két napra, ha úgy jött össze. Én már lassan 5 éve az Egyesült Királyságban élek, és a páromat is már 3 éve megismertem. Ő lengyel, tehát az ő családja is viszonylag távol van tőlünk, a mindennapi életünktől. Persze a munkánkon keresztül számos ismerősre, barátra tettünk szert az évek alatt Angliában, így amikor az esküvőszervezésre került sor, mindketten egyetértettünk abban, hogy a mi nagy napunk a 3 országhoz képest semleges helyen legyen.
Úgy gondoltuk, hogy tökéletes lenne egy tengerparti esküvő Horvátországban, ahova mindenki kényelmesen el tud jutni akár kocsival, akár repülővel. Nem számolunk túl nagy vendégsereggel, viszonylag szűk körben szeretnénk ünnepelni. Amikor azonban az én szüleimnek jelentettük be a tervünket, határozott ellenállásba ütköztünk, mondván, hogy „ők bizony nem utaznak már sehova”.
Olyan indokok röpködtek, hogy „túl öregek vagyunk már ehhez”, „nem akarunk már külföldre menni”, „láttuk már eleget a tengert”, vagy „nem lenne mégis jobb itthon?”.
-