Kipróbáltam Erzsébet királynő kedvenc palacsinta receptjét

Februárban, a palacsinta világnapján (igen, ilyen is van) a Buckingham-palota megosztotta Erzsébet királynő kedvenc receptjét. Nemcsak a palacsintatészta elkészítéséhez kaptunk ötletet, de még három variációt is arra, hogyan ízesítsük az elkészült desszertet. Hónapok óta nem sütöttem palacsintát, így épp ideje volt újra belevágni, ám ezúttal mindenképp ki szerettem volna próbálni a királynő verzióját. És bár egy sós megoldás is szerepel a honlapon, azt egyelőre kihagytam, most inkább a desszertekre koncentráltam.

Ami az első pillanatban feltűnt, hogy a tésztából hiányzik az ásványvíz vagy szódavíz, bár ez semmit nem vont le az értékéből, ugyanolyan jól sikerült, ahogy szokott. Ráadásul a „titkos” összetevője miatt még különlegesebb lett az egész, a séf szerint a tészta fontos összetevője a „beurre noisette”, ami nem hagyja kiszáradni azt. Valóban kicsit csúszósabb lett a végeredmény és mivel szinte azonnal el is fogyott, azt már nem tudtam kipróbálni, hogy másnap is ugyanolyan marad-e tőle (bár szerintem a királynő sem eszik soha másnapos palacsintát).

A következőkre lesz szükséged:

• 125 g liszt
• 30 g cukor
• csipet só
• 2 közepes tojás
• 1,5 tojássárgája
• 250 ml tej
• 40 g vaj

Így készül:

1. Keverd össze a lisztet, a cukrot és a sót, majd add hozzá a tojásokat is. A krémes masszához fokozatosan adagold a tejet is.

2. Készíts el a „beurre noisette-et”: tedd a vajat a serpenyőbe, kezdd el melegíteni, míg az összes víz nem távozik belőle és aranybarna folyadékot nem kapsz. Ezt add hozzá a már elkészített keverékhez.

3. Végül süsd ki a palacsintákat.

Erzsébet királynő egyik kedvenc ízesítése a cukor és citrom, ami annyit tesz, hogy porcukrot kell szórni a palacsintára, és így feltekerni, majd citromszeletekkel tálalni. A gyümölcs miatt elég nyári életérzés fogott el, de a cukros megoldás nem igazán jött be. Jobban szeretem a lekvárral vagy túróval töltött verziókat. Épp ezért sokkal jobban ízlett a második megoldás: felvert habtejszín és lekvár réteg került a palacsintába, amit ezúttal háromszögre kellett összehajtani. Ez sokkal lágyabb és finomabb volt, mint a cukros társa, így nem kérdés, hogy kiütéssel nyert. Szerencsére semmi extra összetevőért nem kellett leugranom a boltba, hogy megkóstolhassam a királynő kedvenc desszertjét, de azért kicsit csalódott is vagyok, mert mégis számítottam valami titkos hozzávalóra, amitől egy fokkal fenségesebb lesz az egész.

Ezt is olvasd el!