Nem akarok gyereket, de ki fog rólam gondoskodni, ha idősebb leszek?

Mindkét testvérem, az unokatestvéreim nagy része és néhány barátom is szülővé vált már, úgyhogy körbe vagyok véve gyönyörű gyerekekkel mostanság – de egyik sem az enyém. Én vagyok Lizzy nagynéni, nem vagyok anya. Mikor erre gondolok, mindig eszembe jut, hogy róluk biztosan gondoskodnak majd a gyerekeik, amikor időskorba lépnek, és ilyenkor felmerül bennem a kérdés: ki fog rólam gondoskodni, amikor már én nem tudok?

Anyukám csaknem tíz éven keresztül ápolta a haldokló szüleit. Amikor ő és apukám rászorulnak majd, a testvéreimmel gondoskodni fogunk róluk. Valószínűleg nem hirtelen fogok meghalni, így én is ápolásra és figyelemre szorulok majd, de mi lesz velem, ha idős leszek? Én vagyok a legfiatalabb tesó, a boldog szingli, aki a gyermekmentes élet mellett tette le a voksát, ráadásul nem vagyok túl tehetős sem.

Imádok nagynéni lenni, de nem szeretnék saját gyereket, és nem akarom átélni magát a szülést sem. Régebben elgondolkodtam az örökbefogadáson, de ma már azt is elvetettem. Szeretem a gyerekeket, egyszerűen csak nem akarok sajátot nevelni. Az anyaság elutasítása egy választás, amivel teljesen megbékéltem. Ennek ellenére, ha hosszú életet élek majd, nagyon kíváncsi vagyok, hogyan befolyásolja majd a döntésem az életem végét. Mindig is ott leszek a keresztgyerekeim számára, de sosem várnám el tőlük, hogy ezt viszonozzák, főleg, hogy a saját szüleikről kell majd gondoskodniuk.

Nemrég a nővéremmel a halálról beszélgettünk. Mindketten abban reménykedünk, hogy nem egyedül halunk meg. A keresztlányom is ott volt, akinek azt mondtam, hogy talán ő is ott lesz majd mellettem, amire csak egy mosollyal válaszolt majd elterelte a témát. Természetesen senkitől sem várhatnám ezt el, gyerekkel vagy anélkül sem.

Szingli felnőttként, bárhol is éltem, képes voltam egy olyan támogató közösségre találni, amit nem határozott meg a vérszerinti kötelék, a házasság vagy az anyaság. Nem tudom, hogy ki fog rólam gondoskodni a végén, de ez a kérdés megijeszt. 33 évesen azt gondolom, hogy van még elég időm arra, hogy kialakítsak egy biztonsági hálót. Simán lehet, hogy beleszeretek valakibe, aki örömmel gondoskodik majd rólam idős koromban. Azért összességében örülök neki, hogy ez az egyetlen kérdés, ami aggaszt a gyerekmentes élet kapcsán.

Még mindig jobb a tudatos gyermektelenség, minthogy valaki megbánja a döntését:

Forrás