Amikor kiszabadultunk a perui vesztegzár alól és borral várt a magyar külképviselet
Márciusban több mint száz magyar rekedt Peruban, mára azonban szerencsére mindenki kiszabadult a vesztegzárból. A kalandos hazaútról Nagy Endre túravezető mesélt nekünk. Az ÉVA magazin írása.
Március elején Endre és csapata még nyugodtan indult útnak, Latin-Amerikában alig volt koronavírusos eset. Március közepén aztán – a pozitív esetek számának növekedésével – Peru elnöke radikális lépésekre szánta magát, és két nap leforgása alatt lezárta az országot, kőkemény kijárási tilalmat, légtér- és határzárat, illetve a belföldi közlekedés leállítását rendelte el. Az előkészítetlen akció az erős vezetőket bálványozó társadalom körében magas népszerűséget hozott, a nemzetközi közösség azonban kétségbeesetten tiltakozott: több tízezer külföldi turista vált hetekre, akár hónapokra szállodája rabjává.
Épp egy pici faluban voltunk, amikor megkaptuk a vesztegzárról szóló hírt, és benne volt a pakliban, hogy ott ragadunk. Felszálltunk egy nagyobb városba tartó buszra, ahová 10 perccel a vesztegzár kihirdetése előtt sikerült befutnunk.
-Endréék írtak a limai nagykövetségnek. Míg egyes német és amerikai turistáknak fel sem vették a telefont a saját nagykövetségeik, a magyar külképviselet munkatársai folyamatosan tartották a lelket a kint rekedt turistákban. Ez már csak azért is jól jött, mert a helyiek egyre ellenségesebben kezdtek viselkedni a turistákkal, mondván, ők hozták be a vírust.