Nem mindig van happy end: "26 éves vagyok és elvált"

A 26 éves Andi történetében nincsenek óriási fordulatok, botrány, megcsalás vagy hasonlók: ő egyszerűen csak későn jött rá arra, hogy mit akar, mi fontos neki és hogy, mitől is lehetne igazán boldog.

"Az egyetem első évében találkoztam Kristóffal, aki szinte azonnal levett a lábamról. Akkor szakítottam a gimis szerelmemmel, és már nagyon vágytam egy új, izgalmas kapcsolatra. Tőle ezt az elején meg is kaptam: sok új dolgot fedeztünk fel együtt, segítettük egymást a vizsgák során is, szóval ideálisan indult az egész. 3 év együttjárás után már szerettem volna, ha eljegyez, ezért el is kezdtem noszogatni. Hozzáteszem: ekkor én azt az időszakomat éltem, hogy nem voltam elégedett semmivel az életemben: a külsőmmel, a munkámmal, nem voltak céljaim, és visszatekintve szinte MINDENT ettől a házasságtól reméltem. Majd az megoldja az életem. Biztos eltűnnek a bizonytalanságaim, a kételyeim és boldogabb lesz az életem. Ezt hittem akkor...

Aztán Kristóf kisvártatva meg is tette a nagy lépést: abban a kávézóban, ahol az első randink volt, eljegyzett! Az esküvőt fél évre rá meg is tartottuk. Sosem felejtem el: amikor az oltárnál először meglátott, nem mondott semmit. Csak állt ott, szótlanul, amit ma már úgy értékelek: ez is egy jel volt arra nézve, hogy ez a házasság nem lesz hosszúéletű. A lagzi után mindketten egy-egy építészirodában helyezkedtünk el. Én változatlanul nem szerettem azt, amit csinálok, Kristóf pedig ezt nem vette észre. Ő jól megvolt a munkahelyén, de semmilyen nagyratörő terve nem volt: megelégedett azzal, hogy egy alkalmazott, aki nem akar továbblépni. Voltak panaszkodósabb napjai, de ennyi. (Visszanézve ez sem tetszett annyira benne...).

Ekkor már eltelt 2 év, és a napok ugyanúgy teltek: nem lettem boldogabb, napról napra fáradtabb voltam (nem tudtam mitől), semmihez sem volt kedvem. Kristóf odaadó volt és kedves, én viszont semmit nem éreztem. Akkor voltam jobban, amikor nem volt a közelemben. Aztán (önös érdekből persze) vettem neki szülinapjára egy repülőjegyet Amerikába, hogy meglátogathassa az ott élő bátyját. 2 hétre ment el, de ezalatt engem mintha kicseréltek volna! Buliztam, felszabadult voltam, végre kaptam levegőt! Ekkor jöttem rá (a barátaim segítségével), hogy nagy hiba volt a házasságom! Nem volt nagy szerelem, csak egy hirtelen döntés, amit a család, a társadalom elvárásainak való megfelelés hajtott. Nem csoda, hogy a gyerekvállalásra például gondolni sem tudtam a kapcsolatunk alatt... Másnap kiköltöztem a közös lakásból, egy levélben pedig leírtam Kristófnak mindent. Mielőtt hazajött, természetesen felhívtam, hogy ne érje meglepetésként a dolog. Persze így is sokkolta az egész...Nem értette, hiszen neki még hiányoztam is az utazása alatt! Sok átbeszélgetett óra kellett vele, mire el tudta fogadni a döntésem. A válás nem zajlott le túl gyorsan, a sok papírmunka megőrjített, de végül sikerült lezárni hivatalosan is ezt a kapcsolatot. Ezt a részét egyébként senkinek nem kívánom: a család folyamatos beleszólása, a bíróságra járkálás és persze az érzelmi stressz...Megviselt még úgy is, hogy én nem voltam szerelmes.

Sokan azt mondják, hogy a válás olyan, mint egy "kis halál". Én egyáltalán nem éreztem így. A házasságomban szinte végig boldogtalan voltam, így amikor vége lett, felszabadultam. Ezután sokáig nem akartam férfiakról hallani, ami nem is csoda: nem könnyű az első randin azzal kezdeni, hogy "26 éves vagyok és elváltam. 3 évig voltam házas, de nem jött össze." Furcsa is volt egy ideig, hogy ilyen fiatalon ezt elmondhatom magamról. Féltem, hogy ez alapján ítélnek majd meg a férfiak, akik ezután az utamba kerülnek. 1 évig voltam egyedül, ami jó kis tanulópénz volt a számomra: magamat is jobban megismertem, ezáltal arra is rájöttem, hogy mik a céljaim, mi tesz igazán boldoggá. Ezek fontos lépések voltak.

Aztán, ahogy az lenni szokott, jött valaki, aki teljesen megváltoztatta az életem! Dani laza volt, ambiciózus és kreatív: vele sokat nevettem, minden napunk egy csoda volt! Az ő hatására hagytam ott az állásom és nyitottam meg a saját kozmetikámat, amire ezer éve vágytam! Motivált, bízott bennem és olyan dolgokat kaptam tőle, amit előtte senkitől. Életemben először igazán szerelmes és boldog voltam. Ennek már 2 és fél éve, és most először mondom azt: LEHET, hogy újraházasodnék, ha úgy alakulna!