Igazi menőség a láthatáron: hódít a vintage forradalom a divatban

A divatiparnak rengeteg kihívással kell még szembenéznie, az egyik például a fast fashion lufi kidurranása, ami sajnos elkerülhetetlen. Lendületének mértéke tarthatatlan, ezért sürgősen megoldást kell találni annak érdekében, hogy ez visszaszorítható legyen.

A folyamatosan érkező, újabbnál újabb kollekciók azt sugallják, hogy a régi elavulttá vált, pedig ez közel sem igaz, csak más érdekek kerültek előtérbe. Dana Thomas a Fashionopolis: The Price of Fast Fashion and the Future of Clothes írója szerint évente 100 milliárd ruhadarab kerül előállításra, amiből 20 milliárd ruhadarabot már azelőtt elpusztítanak, mielőtt eljutnánk a boltba. Ráadásul átlagban csak hétszer viselünk egy ruhát, mielőtt eldobnánk. Összességében a divatipar 20%-át teszi ki az óriási mértékű ipari szennyezésnek. Ezért nem is vitás, hogy komoly változásra van szükség és nem menő szlogenek mögé bújva elodázni a problémát azzal, hogy tudva a változás szükségességet egyszerűen csak elsétálunk mellette.

A növekvő online térnek és a gyorsuló információáramlásnak köszönhetően egyre többeknek lesz egyértelmű(bb) a gyors és hatékony megoldás, miszerint használjuk ki a már meglévő ruhadarabokat. A folyamatos impulzus keresésünket ölhetjük akár igazi kincskeresésbe! Itt már rég nem „mások levetett holmijáról” van szó! A divat amúgy is ismétli önmagát, egy kis stílusérzékkel és pár trükkel az időtálló, minőségi daraboknak pedig egészen új életcélt adhatunk. Akinek pedig nincs affinitása az ilyesmihez, az már a szakértők által leválogatott kínálatából is szemezgethet – legyen az egy üzlet vagy online vásártér. Külföldön ennek mondhatni már kultúrája van és egy komoly réteg alakult ki azokból, akik visszautasítják a mainstream fogyasztást. Valamiért itthon megragadt az a gondolat (tisztelet a kivételnek), hogy vintage darabokat hordani vagy turizni nem menő és csak a „csórók járnak oda, hogy bóvli dolgokat szerezzenek be”. Na jó, ez lehet egy picit erős túlzás, de a lényeget úgyis mindenki érti. A másik érvük az szokott lenni a fast fashion márkák mellett, hogy milyen gusztustalan, ha mások használt ruháit vesszük fel. Erre személy szerint annyit szoktam csak válaszolni, hogy a mosógépem és a fertőtlenítő mosás igencsak jól szuperál, illetve halvány lila gőzöm sincs arról, hogy hogyan jutott oda, hogyan tárolták vagy a boltban előttem ki próbálta fel azt a ruhát (ami néha rosszabb állapotban van, mint a turkálókban), amit haza szeretnék vinni. De nem is csak a boltban vásárlás vagy a netes felületek böngészése lehet az opciónk, megannyi garázsvásár, bolhapiac vagy adománybolt vár ránk, ami ráadásul még szuper programlehetőség is lehet. Amit érdemes megfogadni jótanácsként, hogy nem mindig csak az általunk ismert brand neve lesz a biztosíték a jó fogásra, hanem a minőségi anyagok, és a letisztult, időtálló szabásvonalak. Na meg, ha valamibe beleszerettünk, de mégsem trendi most, ne hagyjuk ott, legyen inkább önmagunk tükre a ruhatárunk, mintsem egy tucatgardrób. Ne is szaporítsuk tovább a szót, irány keresgélni és támogatni a hazai kiskereskedéseket, mert idén igencsak nagy leckét kaptunk az élettől tetteink következményei miatt.

Nézd meg galériánkban melyek a legmenőbb budapesti helyek, ahol igazi vintage kincsekre lelhetsz!