3 dolog a Hang nélkül 2-ben, amit imádtunk: és 3, amit nagyon nem szerettünk - KRITIKA

Néhány évvel ezelőtt jelent meg a Hang nélkül című film, aminek már pusztán az előzetese olyan ijesztő volt, hogy mindenki tűkön ülve várta a megjelenést. Maga a végeredmény aztán elég izgalmas lett, bár tény, hogy kicsit talán többet vártunk a sztoritól, és néhány logikai buktatót is könnyen ki tudtunk emelni belőle, de összességében egy igazán jó kis horrort kaptunk. A héten aztán megérkezett a mozikba a folytatás is, mi pedig eláruljuk, mi az a három dolog, amit imádtunk benne, és mi az, amit kevésbé. Összességében viszont annyit kijelenthetünk, hogy a Hang nélkül 2 sokkal izgalmasabb lett, mint az első!

Amit imádtunk a Hang nélkül 2-ben:

A Last of Us életérzést

A film egy pontján Raegen egyedül nekiindul az ismeretlennek, mert biztos abban, hogy megfejtett egy rádióüzenetet. Hogy ne essen baja, Emmett (aki az elején hallani se akar róluk) a segítségére siet, és egy darabig ketten kalandoznak tovább a szigetre. Bár a filmnek csak egy bizonyos részére igaz ez, de nagyon szerettük őket együtt, és az egésznek adott egy kis Last of Us hangulatot a két fős csapat. Ha csíped a játékot, akkor a filmet is kedvelni fogod!

Végre nem csak jumspcare-rel ijesztgetnek

Nagyon sok horrorfilmnél bevett szokás, hogy ha riogatni akarják a nézőket, a semmiből előugró alakokkal teszik ezt meg. A Hang nélkül első részében sem volt hiány úgynevezett jumpscare-ekből, de a második résznél kissé visszavettek ebből. Persze most is akadt néhány, de ezúttal sokkal inkább arra törekedtek, hogy a nézőket maga a sztori ijessze meg, és ez okozzon feszültséget, ami miatt sokkal jobban izgultunk is a karakterekért. Tőlem már emiatt jobb értékelést kapott a film.

Visszatekintés a kezdetekre

Az első rész egyik legjobban szeretett karaktere volt az apuka, aki az első film végén meghalt. De legalább nem kellett végleg búcsút vennünk tőle, hiszen a Hang nélkül 2 rögtön egy visszaemlékezéssel kezdődik, ami egyébként a filmnek majdnem a legijesztőbb pontja volt. Jó volt látni, hogy kezdődött ez az egész apokalipszis, sőt, igazából ezt még kicsit tovább is néztük volna.

Amit nem annyira szerettünk a Hang nélkül 2-ben:

Kiszámítható fordulatok

Persze nem is vártunk hatalmas fordulatokat, hiszen egy horrorfilmre elsősorban nem ezért ülünk be, de azért maga a bonyodalom sokszor kiszámítható volt. Erre a legjobb példa az, hogy többször is mutatták azt a bizonyos törölközőt, amivel a széf zárját támasztották ki, hogy az belülről is nyitható legyen (valljuk be, nem túl jó megoldás, hiszen csak egyszer csap oda a szörny, 10 perc múlva megfulladsz). Az első pillanatban sejteni lehetett, hogy ez egyszer le fog esni, és majd valakit az utolsó pillanatban mentenek ki.

A karakterek idegesítő viselkedése

Nyilván nem tudom, mit tennék egy apokalipszis kellős közepén, de mondjuk gyerekként biztos nem indultam volna el egyedül a világnak, hajót keresve, úgy, hogy még csak nem is hallom a szörnyeket, és nem értek a fegyverekhez. És azt se tudom, merre tartok.

Egyes részeket nem bontottak ki

A filmbe még simán belefért volna 30 perc, mert egyes jelenetek érezhetően nem lettek kellőképp kibontva (a sziget, út a hajókig, vagy amikor az anyuka elment gyógyszerért). Arról nem is beszélve, hogy a végén szerettük volna tudni, mi következik a történtek után, és a család egymásra talál-e újra. Bár reméljük, ezt egy harmadik részből megtudhatjuk, mert így eléggé nyitott maradt a vége!

És ha még jól esne egy kis rettegés: íme 6 horrorfilm, ami igaz történeten alapszik!