Mai szemmel iszonyú kínos, de egy időben, a kétezres évek közepe-vége felé mindennek bajuszos mintája volt. Ez volt akkor a legcukibb és legmenőbb minta, ez váltotta a bagolyőrületet, ez a mai flamingómánia elődje.

Sokáig nem volt elterjedt, hogy a különböző testmagasságok miatt a nadrágoknak legyen különböző a hossza, talán ezért alakult ki az a trend, aminek személy szerint azt a nevet adnánk, hogy: „akkor gyűrjük fel, mindegy, hogy hogyan!”

Valamiért a kétezres évek közepén nagy hangsúlyt kapott a csukló, a csuklószorítók mellett menő volt a kamaszok körében az úgynevezett „csuklócsapós” karkötő is, ami alapállapotában egyenes volt, de ha enyhén rácsaptad a kezedre, szépen rákunkorodott. Vigyázz, ma már meg ne lássanak egy ilyennel a kezeden!

Abban az időszakban nem csak az Avril Lavigne-fanok bújtak extrém bő gatyókba, hanem mindenki, aki szerette volna megmutatni a világnak, mennyire vagány csaj. Az sem tartott vissza senkit, hogy ezekben hatalmasakat lehetett esni és a járás sem volt egyszerű.

A kétezres évek közepén még nem volt ennyire menő és elterjedt sem a műköröm, sem a gél lakk, a többség otthon lakkozgatott. Éppen ezért volt csúcstalálmány a menő repedős lakk, ami megszáradva széthasadt, „érdekes” látványt nyújtva. Mostanra nagyon lejárt lemez, senki nem használ ilyet.

Nem volt olyan lány a kétezres évek közepén és a 2010-es évek elején, aki ne így hordta volna a haját. Mindegy, milyen hosszú volt, mindenki hátra fésülte és felpuffolta a tincseit, mert egészen egyszerűen ez volt a trendi csajok elsőszámú ismertetőjele. Ma már nagyon cikis, jobb, ha nem próbálkozol vele, ha nem szeretnél nevetség tárgyává válni.