Magamnak vettem eljegyzési gyűrűt. Szánalmas lennék miatta?
Tényleg olyan furcsa, ha egy nő saját magát lepi meg egy kvázi eljegyzési gyűrűvel? Szánalmas és kétségbeesett lépés lenne? Nem hinném. Mikor rápillantok a gyűrűsujjamon csillogó köves gyűrűre egy cseppnyi kétségbeesést sem érzek. Helyette öröm és büszkeség tölt el: magamnak vettem, megdolgoztam érte és megérdemlem.
Titkos algoritmusának köszönhetően Mark Zuckerberg még több tízezer kilométer távolságból is jól tudja, hogy egy magamfajta lány mire vágyik igazán. A Facebookon pörgetve minden egyes nap szinte csak olyan hirdetések kerülne a szemem elé, amelyek láttán – ha nem lenne bennem némi önuralom – képes lennék azonnal a bankkártyámért nyúlni. Az elmúlt évek alatt azonban szerencsére már megedződtem, mondhatni felnőttem, felelősségteljesebb lettem, ez pedig azt is jelenti, hogy ma már az esetek többségében ellen tudok állni a személyre szóló hirdetések kínzó csábításának. Hangsúlyozom: az esetek többségében. Vannak ugyanis azok a helyzetek, amikor a szívnek nem lehet parancsolni….
Mikor néhány hónappal ezelőtt megláttam egy Facebook hirdetésben álmaim gyűrűjét, tudtam, hogy ha törik, ha szakad, meg kell szereznem. Régóta tetszettek már a holdköves ékszerek, ez a gyűrű pedig pontosan olyan volt, amilyet elképzeltem magamnak. Akkor még nem is sejtettem, hogy egy egyszerű gyűrűvásárlás miatt mennyit kell majd magyarázkodnom…
Egy kis gondolkodás után ugyan, de a gyűrűt végül megvettem. Angliából induló néhány napos útját várakozással teli izgalommal figyeltem a futárcég nyomonkövetési oldalán, és mikor végre valahára megérkezett és az ujjamra húzhattam, percekig csak gyönyörködtem benne. Miután kicsit lenyugodtam, természetesen rögtön készítettem is róla néhány fotót, amiket körbe küldözgettem a barátnőimnek. A reakciójukra nem kellett sokat várnom:
- „Végre! Én tudtam, hogy úgyis el fog jönni ez a nap!”
- „Tudtam! Tudtam! Tudtam!”
- „Azért ennyi év után már ideje volt!”
Őszinte leszek, ezeket a sorokat olvasva ledöbbentem kicsit. Tényleg ennyire nem ismernek a saját barátnőim? Az történt ugyanis, hogy a képek láttán mindhármójuk rögtön arra asszociált, hogy a barátom (végre) megkérte a kezem. És hogy mi ezzel a baj?