Az élőszereplős Oroszlánkirály látványosabb, mint valaha - De mégis hiányzik belőle az a bizonyos plusz - Kritika

Nagy fába vágta a Disney a fejszéjét, amikor úgy döntött, az összes klasszikus meséjét megfilmesíti. Persze akadtak olyanok, amik nagy sikert arattak (például A szépség és a szörnyeteg), meg olyanok is, amikről szinte alig beszéltek (mint a Dumbó). Elég nagy izgalom övezi a soron következő filmjüket, Az oroszlánkirályt, spoilermentes kritikánkból pedig megtudhatod, mit sikerült kihozniuk az eredeti sztoriból.

Az oroszlánkirálynál nagyon jól látszik, mi volt a készítők terve. Nem akarták megváltoztatni a történetet, nem akartak eltérni a bevált formulától, mindössze az volt a cél, hogy ezt sokkal modernebb, látványosabb köntösbe öltöztessék. Utóbbi pedig nagyon jól sikerült! Noha a rajzfilm rajzolt változata gyönyörű, tény, hogy az élőszereplős film lélegzetelállító lett, minden részletre figyeltek, és tényleg azt érezhetjük, hogy ott vagyunk mi is az állatok között, egy emberektől távoli világban. Sokkal élethűbb lett az élőlények és a természet megformálása, mint például A dzsungel könyvénél; az oroszlánok, Timon és Pumba, vagy éppen Rafiki egyaránt valódi állatokra hasonlítanak.

Azonban talán épp itt lőttek egy kicsit mellé a filmmel. Míg az eredeti Oroszlánkirályban az összes karakter arcára kiült az, hogy milyen érzelmek dúlnak bennük, milyenek amikor vidámak, vagy éppen szomorúak, addig sajnos itt ez nincs meg. Mivel arra törekedtek, hogy az oroszlán tényleg oroszlán legyen, sajnos sokszor egyáltalán nem látunk az arcukon érzelmeket, és emiatt a személyiségük sem jön át úgy, mint a korábbi mesében. Tudjuk, hogy milyen Szimba vagy éppen Pumba, de csak azért, mert emlékszünk még az eredeti változatra. A sztori tekintetében viszont nem kell attól tartanod, hogy bármi is megváltozott volna az eredetihez képest, mindössze néhány részleten alakítottak.

Az viszont igazán érdekes, hogy Zordon ábrázolása egy kicsit más színben tünteti fel a karaktert. A mesében egyértelmű, hogy ő a gonosz, fekete sörényével és mérges tekintetével. Amikor viszont az élőszereplős változatban először látjuk őt, azonnal megsajnáljuk, hiszen egy sovány, megviselt oroszlán áll velünk szemben, aki arról énekel, hogy milyen éhes. A későbbiekben aztán egyre jobban visszaköszön gonosz jelleme, de valahogy mégsem válik olyan ijesztővé, mint amilyennek a rajzfilmben ábrázolták.

Összességében nincs baj az élőszereplős Oroszlánkirállyal, a látvány gyönyörű, a dalok maradtak, a történet is a régi. Azonban szinte biztos, hogy aki gyerekként látta az eredetit, nem lesz teljesen lenyűgözve az élőszereplős változattól.

Az oroszlánkirályt követően ezeket is láthatjuk élőszereplős változatban!