Egy hétig szabályoztam a Facebook és Instagram használatomat, különös dolog történt

Mikor vetted a kezedbe utoljára a telódat, hogy görgess egyet a Facebookon vagy az Instán? Fogadjunk, nem is olyan rég történt. És mi volt a célod vele? Sokszor ugyanis azért ülünk a közösségi média előtt, hogy üzenetekre, kommentekre válaszoljunk vagy épp csekkoljuk az értesítéseket. De gyakran megesik az is, hogy csak úgy görgetünk a hírek és képek sűrűjében, újabb és újabb inger után kutatva. Susan Weinschenk viselkedéskutató szerint ez a tevékenység dopamint, azaz boldogsághormont termel az agyban, így természetes, hogy az emberek „rájárnak” erre az érzésre és még többet akarnak belőle.

Szóval egy normális jelenségről van szó, ami hozzánk nőtt és csak akarattal lehet ellene tenni (vagy úgy, ha egyáltalán nem érsz rá a telefonodat nyomkodni, mert valami teljesen mást csinálsz egész nap). Sokan még a moziban sem tudják kikapcsolni a mobilnetet, mert állandó késztetést éreznek arra, hogy cseteljenek vagy megnyissák az értesítéseket, attól tartva, hogy bármiről is lemaradnak a másfél óra alatt – vagyis ők teljes mértékben a FOMO (angolul: fear of missing out, félelem a kimaradástól) érzés rabjai.

A minap egy megdöbbentő amerikai kutatás is szembe jött velem, ami azt állítja, hogy az Egyesült Államok lakói átlagban 17(!) órát töltenek naponta képernyők előtt, ami azt jelenti, hogy a 7 óra alváson kívül minden idejük ezzel megy el. Egy 2018-as adat szerint Magyarországon a social media lett a netezők legfőbb médiafogyasztási platformja, ami előtt heti 15 órát töltenek. Az biztos, hogy ezek a számok nemcsak durván soknak tűnnek, de arról is árulkodnak, hogy legtöbben pont úgy tekintünk a social mediára, mint mondjuk az étkezésre – egyszerűen szükségünk van rá minden egyes nap.

Kezdődjön a kísérlet

Elég ambivalens a kapcsolatom a social mediával: imádom, hogy vannak felületek, ahol a barátaimmal és a családommal tudom tartani a kapcsolatot, de utálom, hogy kialakult bennem egy reflex, ami arra késztet, hogy azonnal ugorjak az értesítésekre. Persze az is megnehezíti az elszakadást, hogy a munkám részeként igenis képben kell lennem a történésekkel, az újdonságokkal, és ezek gyakran a Facebookon vagy az Instán jönnek szembe velem. Arról nem is beszélve, hogy számomra az egyik legnagyobb inspirációs forrás az Instagram, ahol egy hashtagre rákeresve milliónyi ötletet kapok képek formájában.

Mostanában az utóbbit hatványozottan is kihasználtam, ugyanis az esküvőmre készülve innen is próbáltam ihletet meríteni – akár a menyasszonyi ruháról, akár a dekorról legyen szó. Így az utóbbi hetekben feltűnt, hogy rám nem jellemző módon túl sokat is ülök a közösségi média előtt, amit megerősített a telóm heti jelentésértesítője is, ami szerint átlagban napi 8(!) órát nyomkodom aktívan a telefont. Ebben persze benne vannak az üzenetváltások, de nagy részét a „görgetés” teszi ki.

Pont ezért döntöttem úgy, hogy egy hétig nagyon tudatosan fogok hozzáállni ehhez a kérdéshez: nem cipelem magammal mindenhova (ebédelni vagy a mosdóba) a telefonom, és csak akkor nyitom meg a Facebookot vagy az Instát, ha konkrét célom van, más esetben nem időzöm rajta.

A céljaimat és azt, hogy mit tanultam az egészből, megtalálod a galériában. Kattints!