Cam-lánnyá váltam a COVID-19 alatt
Klári mindent megtervezett. Halasztott a főiskolán, és egy ruhaüzletben dolgozott eladóként, mert pénzt akart megtakarítani a tanuláshoz való visszatérésre. Az Éva magazin írása. Aztán berobbant a COVID-19. Nagyon kevés jövedelme maradt, akárcsak a többi fiatalnak, aki a világjárvány miatt elveszítette a munkáját. Tudta, hogy másik állást kell találnia, amíg el nem simulnak a világban a dolgok. De másként alakult. Elmeséli, hogyan.
Ez az írás személyes történet, benne véleménynyilvánítással, amelyek nem feltétlenül egyeznek a szerkesztőség álláspontjával.
Idős édesanyámmal élek egy háztartásban, akivel nagyjából megfelezzük a költségeket. Anyukám nyugdíja szinte semmire sem elég, ráadásul krónikus betegsége miatt alkalmi munkát sem mert elvállalni a vírus alatt, így nekem kellett új bevételi forrás után néznem. Egy barátnőm ajánlotta a cam-lehetőséget, én pedig - némi habozás után - éltem vele. Tulajdonképpen nincs más dolgom, mint intim szexuális tevékenységeimet webkamera vagy a telefonkamera segítségével online közönség számára közvetíteni. Egy videómegosztó oldalhoz csatlakoztam, amely igen népszerű a digitális térben, és ahol a felhasználók fizetnek a privát tartalmakért.
A koronavírus alatt a szájt nézőszáma gyorsan emelkedett. Az emberek otthon rekedtek, és a négy fal között sokan rászoktak a digitális szexuális szolgáltatásokra. A vírus alatt és azóta is jó néhány videót és fényképet tettem közzé, feliratkozókat gyűjtöttem össze, és így havonta lényegesen több pénzt keresek, mint korábban, amikor még eladóként dolgoztam.
A „munkaidő” heti néhány órát vesz igénybe. A felvételre előkészítem a testemet: gondosan eltávolítom a szőrzetet, sminkelek, fésülködöm, elkészítem az aktuális frizurámat, vagy szép parókát választok. Kitalálom a koncepciót, kísérletezem a megfelelő felvétellel, új pózokat próbálok ki. Arra mindig nagyon ügyelek, hogy ha teljesen meztelen vagyok, az arcom még véletlenül se legyen felismerhető.