A "lusta" szülést választottam – és miért ne tettem volna?
Egy brit anyuka, Nicola terjedelmes esszében meséli el, hogy miért döntött a tervezett császármetszés mellett. Te meggyőzőnek találod az érveit? Írd meg nekünk!
Öt nappal ezelőtt megtörtént a második választott császármetszésem, és így megszületett a kisebbik babám. Mára virradó éjjel leginkább ébren voltam és szoptattam a fiam; a megrepedt mellbimbóm jobban fáj, mint a gyógyulófélben levő forradásom; most voltam kint az első sétámon.
Ezalatt azt olvasom a neten, hogy Kate Hudson épp most gyújtotta lángra az internetet egy magazininterjúval, amiben elmesélte, hogy a választott császármetszése 2004-ben „a leglustább dolog volt, amit valaha tett”. Nem biztos, hogy ezeket a kifejezéseket használtam volna a helyében, de én magam is így szültem, pontosan azért, mert arra számítottam, hogy könnyű lesz. Sőt, hogy tovább borzoljam a kedélyeket, el kell mondanom, hogy még annál is könnyebb volt, mint az első szülésem két és fél évvel ezelőtt. És azóta se bánok semmit.
Az egyetlen igazán nehéz dolog az első választott császármetszésemben az volt, hogy találjak hozzá orvost. Egészen a 37. hétig küzdöttem ezért, míg végül az utolsó pillanatban kellett kórházat váltanom. És persze ott volt a másodlagos nehézség, a gyakorlatilag egyöntetű kritika a barátaimtól, a családom egy részétől és mindenki mástól, aki úgy gondolta, hogy ez az ő ügye.
A történet az evamagazin.hu oldalon folytatódik!
refinery29.com