Ilyenkor mi van? A párom szülei közölték, hogy nem jönnek el az esküvőnkre, mert nem akarunk templomit – olvasónk története
Egy olvasónk kérte, hogy jelentessük meg történetüket, hátha több szem többet lát alapon kapnak kis segítséget azoktól, akik már voltak hasonló helyzetben.
Zsófi már 8 éve együtt van szerelmével Péterrel, akivel most közösen döntötték el, hogy hivatalosan is készek összekötni az életüket. Az esküvőt idén karácsonyra tervezték, hogy valami igazán különleges időpontban legyen, aztán a nagy boldogság és szervezkedés közepette jött a fekete leves: kibukott, hogy Péter szülei ragaszkodnak a templomi esküvőhöz. A nézeteltérésből családi vita kerekedett, ami eléggé eldurvult, így a pár végül erre az évre lefújta a lagzit. Hogy ezután mi lesz, az majd elválik, de Zsófi így vélekedett a témáról:
"Eddig úgy gondoltam, hogy a párom családja nem kimondottan vallásos, legalábbis sosem láttam eddig, hogy templomba járnának. Még a karácsonyi misére sem mentünk el soha, ha épp közösen ünnepeltünk valamelyikünknél. Nagyon örültek, amikor előhozakodtunk az esküvő ötletével, minden bizonnyal már nagyon várták ezt a döntést, és hogy egy igazi nagy családos lagzit hozhassanak össze a fiuknak. Az én családom viszonylag kicsi, így erről az oldalról nem számítunk túl sok vendégre, maximum 20-25 főre. Nálunk sosem volt senki vallásos, talán a dédszüleim, de ők már egészen kiskoromban meghaltak. Tehát amikor anyukáméknak először bejelentettük a hírt, bennük fel sem merült a templomi esküvő gondolata. Bezzeg a leendő anyósomban!
Amikor Peti finoman elejtette, hogy csak polgári esküvő lesz, az édesanyjának szinte vérben forogtak a szemei, és pár pillanatra megláttam benne a szőrmebundában volán mögött ülő Szörnyella de Frászt, akit csak másodpercek választanak el attól, hogy felrobbanjon a dühtől.
-"Ami nem templomban köttetik, az nem igazi házasság! A polgári csak egy papír, amivel kitörölhetitek a ...!"
A mondat végét nyilván tudjátok. Nos, ilyeneket vágott a fejünkhöz, miközben mindketten próbáltunk nagyon higgadtak maradni és tisztelettudóan viselkedni, valamint érvelni is amellett, hogy mi miért úgy szeretnénk a saját esküvőnket, ahogy.
Sajnos nem igazán tudtuk sokáig tartani magunkat, én teljesen kibuktam és elsírtam magam, a párom pedig mondta, hogy akkor most hazamegyünk. Másnap az apukájával beszélt telefonon, aki közölte vele, hogy az anyjával úgy döntöttek, hogy ők nem jönnek el egy olyan esküvőre, ahol nem pap adja össze az egy szem gyereküket.