Ezért vagyok 30-on (jóval) túl is szingli

Kati csak annyit kért tőlünk, változtassuk meg a nevét, annak ellenére, hogy tudja, akik ismerik, azonnal tudni fogják, az alábbi mondatok, vélemények és kinyilatkoztatások tőle származnak. Mivel számtalanszor elismételte már őket boldog-boldogtalannak fröccsözés közben a Mazel Tovban (újabb azonosításra lehetőséget adó jel – hoppá). Írását, amit az evamagazin@evamagazin.hu e-mailcímünkre küldött, változtatások nélkül közöljük.

Sosem terveztem, hogy egyedül maradok, igaz, az sem szerepelt a fontossági listám élén, hogy férjet találjak magamnak. Imádom a munkámat, orvos vagyok, folyamatosan képezem magam, sokat utazom, sokat tanulok, sokat dolgozom. Nem bánom, szeretem, és mivel egész nap emberek között vagyok, nem is érzem azt, hogy magányos lennék.

Ezzel együtt, amikor elhagytam a 35-ödik évemet, és épp kiléptem egy laza, komolynak sosem szánt, főleg szexre épülő, azután ellaposodott kapcsolatból, elkapott egy hatalmas depressziós hullám, levitt magával a mélybe, olyan érzéseket ébresztett bennem, amikkel semmi tapasztalatom nem volt korábbról, és amikkel nem tudtam mit kezdeni. Persze gyógyítottam magam a rendelkezésemre álló tudással és eszközökkel (bogyókkal is, olyan sz*rul voltam, bármit beszedtem volna), de kellett egy kívülálló, egy szakember, aki jóbarát is egyben ahhoz, hogy a lelkemben rendet rakjunk, együtt. És igen, nekem mákom van, mert a legeslegjobb, általános iskolából hozott barátosném történetesem pszichiáter, pszichoterapeuta. Pici, apró terelgetésekkel, pöccentésekkel, pushokkal segített megértenem, miért zuhantam meg akkor (ennek ma már másfél éve), segítetett megértenem, elfogadnom a helyzetemet és tisztábban látnom, mit akarok az élettől.

Hosszú a sztori, és nem is akarok mindent ország-világ elég tárni, csak azt, miből szűrtem le a legtöbb tanulságot – ez nem más, mint egy lista. A barátnő-terapeutám ugyanis megkért arra, hogy képzeljem magam egy kívülálló barátnő – akár az ő – helyébe, próbáljam magam külső szemmel nézni, majd írjam össze egy listába, hogy onnan nézve mi az oka annak, hogy nincs társam. Őszintén, nyersen, ami az eszembe jut.

Ez lett az a bizonyos, sokat segítő lista – elküldöm nektek, hátha van hasonszőrű, kétségbeesett szingli harmincas odakint, aki profitálhat belőle! Csak hat tételes, de a lényeg benne van.