Ez a különbség a keverék és a fajtatiszta kutyák viselkedésében

B. Krisztina

Az ELTE TTK Etológia Tanszék és az MTA kutatói kimutatták, hogy a gazdák véleménye alapján a keverék kutyák kevésbé kiegyensúlyozottak, de képezhetőbbek, mint a fajtatiszták. A keverékeknél gyakrabban fordult elő problémás viselkedés is, azonban mindkét csoport hasonló értékeket kapott a merészség kérdőíves mérésekor. Ezen különbségek legalább részben genetikai és/vagy korai szocializációs hatásokra vezethetők vissza.

Rengeteg előítélet és tévhit él az emberekben arról, hogy milyen alapvető különbségek vannak keverék és fajtatiszta kutyák között. Például sokan állítják, hogy a keverék kutyák tovább élnek, egészségesebbek, mert mentesek a beltenyészet ártalmai alól. De mi a helyzet a viselkedéssel?

A kérdés tisztázása érdekében az ELTE Etológia Tanszék és az MTA kutatói nagyszabású kérdőíves felmérést végeztek németországi kutyatulajdonosok körében, az eredmények a PloS One folyóiratban jelentek meg.

A demográfiai adatok, illetve a kutyák viselkedésével és tartási körülményeikkel kapcsolatos válaszok 7700 fajtatiszta kutyáról és közel ugyanennyi keverékről érkeztek vissza.

Számos demográfiai és környezeti eltérésre derült fény a két csoport között. „A várakozásoknak megfelelően mi is úgy találtuk, hogy a keverék kutyák átlagéletkora magasabb, mint a fajtatisztáké” – említette Kubinyi Enikő, az Etológia Tanszék Szenior Családi Kutya Programjának vezetője.

Gondos statisztikai elemzést követően, a kutatók lényeges különbségeket találtak a keverék és fajtatiszta kutyák személyiségében és a problémás viselkedés előfordulásának gyakoriságában. „A keverék kutyák gazdái például gyakrabban számoltak be arról, hogy kutyájukat nehezebb sétáltatni, mert húz pórázon, ráugrál az emberekre és nem reagál a hívásra” – foglalta össze Turcsán Borbála, a tanulmány első szerzője.

A keverék és fajtatiszta kutyák közt kimutatott különbségekre a szerzők több lehetséges magyarázatot is elképzelhetőnek tartanak. Az egyik a különböző genetikai háttér, mely abból fakad, hogy a fajtákat nem csak a külső fajtajellegek alapján, hanem – minden ellenkező híresztelés dacára – a viselkedést is figyelembe véve tenyésztik. Ennek során ügyelnek arra, hogy a kutya minél problémamentesebben illeszkedjen gazdái életéhez.

Ezzel szemben a keverékek közül azok az egyedek szaporodhatnak sikeresen, amelyek képesek önálló problémamegoldásra (tanulékonyak), és gyorsan reagálnak a környezeti hatásokra, ami egyúttal könnyen vezethet kiegyensúlyozatlansághoz. Emellett hiába kontrolláltak a kutatók számos tényezőre, továbbra is maradhattak olyan egyedfejlődési hatások (trauma, korai szocializáció), melyek hozzájárulhattak a keverékek és fajtatiszták között megfigyelhető viselkedésbeli eltérésekhez.

Az eredmények tükrében a keverék kutyák nem tekinthetők „átlagosnak”. A morfológiai változatosság ellenére inkább egy sajátos csoportot képviselnek, melynek megvan a maga jellemző viselkedési mintázata.

Forrás: elte.hu