Az első eset, hogy válóperben a kutyát hivatalosan is családtagként kezelték
Magyarországon és a világ számos országában a kutya hivatalosan nem jogalany, hanem jogtárgy. Bármennyire hihetetlen, a polgári jog "egy kalap alá vesz" például egy autót egy kutyával. Mindkét dolog átkerülhet egyik tulajdonostól a másikhoz adás-vétellel, ajándékozással, csereszerződéssel, végrendelettel. Nincs külön szerződés- vagy egyoldalú nyilatkozattípus a Polgári Törvénykönyvben az élettelen és az élő dolgokra.
Amikor egy válóper zajlik legtöbbször a családban élő kutyáról ennek megfelelően dönt a bíróság, ha erre szükség van. Általában csak akkor kerül erre sor, ha egy nagy értékű kutyáról van szó. A bíró és a jogi képviselők a legritkább esetben érzik feladatuknak, hogy a kutya elhelyezéséről és további gondoskodásáról is ítélkezzenek. Hiszen "csak" egy jogtárgyról beszélünk - ha van piaci értéke.
Először került sor arra Olaszországban, hogy egy ügyvéd a válóper során a kutyát, mint családtagot, egészen pontosan, mint egy gyermeket kezelt és ennek megfelelően elhelyezési és tartási kötelezettséget kért megállapítani a bíróságtól.
Paola Mari ügyvéd kiemelte, hogy a kutyák fontos tagjai a családnak és váláskor még fontosabb, hogy ezt a köteléket ne szakítsuk meg. Az ügyvéd kérésére a bíróság kimondta, hogy a kutya a feleségnél és a gyermekeknél marad, kötelezte a férjet havi 75 Euro "tartásdíj" fizetésre valamint az állatorvosi számlák kifizetésére. Azt is kimondta a bíróság, hogy a férj meghatározott időnként látogathatja a kutyát és viheti sétálni.
Forrás: http://www.independent.co.uk