Mondd el a kutyádnak! A tudósok szerint az intelligencia jele, ha beszélsz a kedvencedhez
Mi valahol mélyen mindig is tudtuk ezt!
Akiknek sosem volt háziállatuk gyakran vonják fel a szemöldöküket, amikor kutya-, vagy éppen macskaimádó barátjuk fejhangon magyaráz kedvencének. "Ennek meg mi értelme?" - kérdezik. Nos, egy kutató szerint egyáltalán nem olyan butuska magatartás ez, mint azt gondolják. Sőt, éppen az ellenkezője igaz!
Egy antropomorfizmussal (állatok, növények, természeti erők vagy tárgyak emberi indítékkal való felruházása) foglalkozó kutató szerint az intelligencia jele, amikor az embrek állatokhoz beszélnek.
Az atropomorfizmust hagyományosan gyerekesnek, butaságnak tartják, pedig ez a természetes mellékterméke annak, ami az embereket olyan egyedülállóan okossá teszi ezen a bolygón. Semelyik más fajnak nincs hajlama erre.
-- mondja Dr. Nicholas Epley, a Chicago Egyetem viselkedéstudományokkal foglalkozó pszichológusa.
Sőt, nem csak az utal intelligenciára, hogy beszélünk az állatainkhoz, hanem az is, amikor meg vagyunk győződve róla, hogy makacskodik a laptopunk vagy ki akar babrálni velünk az autónk. Vagyis minden olyan helyzet, amikor emberi tulajdonságokkal ruházunk fel nem-embereket.
Évszázadokig babonának bélyegezték az antropomorfizmust, olyasminek, amit kinőnek a tanult, felvilágosult felnőttek. Szerintem ez a nézet egyszerre téves és sajnálatos. Felismerni egy másik ember elméjét ugyanazokkal a pszichológiai folyamatokkal jár, mint felismerni ezt egy állatban, istenben, vagy egy tárgyban. Ez az agyunk legnagyszerűbb képességét tükrözi, nem a butaság jele.
-Ha te is szeretsz beszélni a kedvencedhez, légy rá büszke!