Csináljuk azt, amit csak akarunk?

Ugye milyen szép is lenne az élet, ha valóban mindenki képes lenne ezt az iránymutatást követni? Miért is lenne nehéz ezt a rettentően egyszerűnek tűnő tanácsot megfogadni? A probléma épp az, hogy csak egyszerűnek tűnik.

Fájdalmas szakítás, borzalmas munkahely, barátokban csalódás és még sorolhatnám. Az ilyen helyzetekben - persze egyénektől függ - sokszor kezdjük úgy érezni, az életünk úgy rossz, ahogy van. Nekünk nem sikerül semmi, minket nem lehet szeretni, mi nem vagyunk képes erre és arra sem. Egyik gondolat szüli a másikat, majd a végén egy depressziós világvége hangulatban találjuk magunkat, elzárva a külvilágtól. Ekkor aztán szépen lassan jöhetnek az önbizalmat növelni célzó könyvek, cikkek, tréningek és tanácsok. Ezek sugallhatják azt, hogy ne foglalkozzunk azzal, mások mit csinálnak, mit gondolnak rólunk, illetve felejtsük el problémáinkat, hagyjuk ott az állásunkat ha nem az az álmunk, vagy ha már tényleg semmi nem nyújt élvezet, kezdjünk új életet.

Persze, nyilvánvalóan ennyire egyszerű az egész. Foglalkozzunk csak magunkkal és akkor az életünk is helyre fog jönni? Nem, nem fog. Egy társadalomban élünk, minden egyén hatással van a másikra valamilyen formában, minden csak együtt működik. Nem lehet kizárni másokat az életünkből csak azért, mert mi épp új életszemlélettel keltünk fel reggel. Persze vannak olyan esetek, mikor valaki mindennapjait túlságosan befolyásolja az, hogy a környezetében lévő személyek mit gondolhatnak róla, ez ellen természetesen tenni kell, de nem valósítható meg az, hogy a többi emberrel egyáltalán nem foglalkozunk többé.

Többek között ezért is tart ott a társadalom, ahol. Elkezdünk tényleg csak magunkkal foglalkozni és hisszük, hogy nekünk az elképzelt és vágyott dolgok mind alanyi jogon járnak, majd fel vagyunk háborodva, ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy elvártuk. A felháborodás után viszont jöhet újra a depresszió.

Úgy szeretnénk kinézni mint „azok a lányok”? Akkor vegyünk magunkon erőt, mozogjunk és étkezzünk megfelelően. Olyan pozícióban szeretnénk lenni ami több befolyással és fizetéssel jár? Tessék az önsajnálattal eltöltött idő helyett keményen, vagy keményebben dolgozni, de elfogadva a tényt, hogy igenis van valaki, akinek meg kell felelnünk. Ellenségeskedés nélkül akarunk társasági életet élni? Legyünk képesek másokkal megbeszélni a konfliktusainkat. Ha valaki tudja magáról, hogy mindent megtesz azért, hogy előrébb jusson, nem fogja érdekelni azon emberek véleménye, akik a munkát megspórolva, másokat pocskondiázva az önsajnálatuknak élnek, várva, hogy a sült galamb berepül a szájukba.

Mindenkinek kell magával foglalkoznia eleget, viszont a céljaink eléréséhez nélkülözhetetlen, hogy figyelembe vegyük a körülöttünk lévő embereket is.

Önző módon nem leszünk sikeresek.

Hogy tetszett?