Mindenki céltáblái: mégis miért imádjuk gyűlölni a celebeket?
Szeretünk rajongani – de szeretjük gyűlölni is a hírességeket. Kollektívan háborgunk azon, ha valaki, akinek az ismertségét nem tudjuk elfogadni, méregdrága sportkocsit vesz, plasztikáztat, bugyit villant, netán részegen hagy el egy szórakozóhelyet...
A hírnévhez ma már nem kritérium a tehetség – a valódi produktumot felmutatni képtelen sztárok húzásain pedig imádunk pufogni. De miért foglalkozunk állandóan az ilyen celebekkel? Miért gyűlöljük őket kollektíven?
Régen minden jobb volt: tehetséghez és teljesítményhez volt kötve az ismertség. A bulvár kétezres évekbeli térnyerése viszont egy új típusú hírességnek is teret adott: a celebnek – azaz annak a hírességnek, akinek az ismertsége nem feltétlenül produktumhoz kötött. A celebnek pedig már a puszta létezése is elég ahhoz, hogy feldühítse a publikumot.
Megismertük a tutiba beleszülető, életet játszi könnyedséggel vevő Paris Hiltont, lett számtalan valóságshow-szereplőnk, a Kardashian család a szemünk előtt vált milliomos családból milliárdossá – de számtalan hazai példát is említhetnénk. Egy a lényeg: gyűlölünk és dühöngünk.
A cikk folytatása itt jön!