Munka mellett tanulni? Nem lehetetlen, csak baromi nehéz!
Merőben eltérő véleménnyel vannak az emberek, ha a felnőttképzések világa a téma. Van, aki váltig állítja: felnőttként tanulni bizony egyszerűbb, hiszen ebben az esetben a saját döntésünk áll a háttérben, ráadásul motivációból sincs hiány. Mások szerint viszont sokkal nehezebb évek múltán visszaülni az iskolapadba, pláne munka mellett...
Nos, azt hiszem, a második csoportot erősítem. Az általános iskola utolsó éveit leszámítva világéletemben szorgalmas és jó tanuló voltam. Sőt, számtalanszor megkaptam a stréber jelzőt is, így a diploma megszerzése után biztos voltam abban, hogy egyszer visszakerülök az iskolába, csak az volt a kérdés, mikor, mit és hogyan fogok tanulni. Egy év kihagyás és kemény munka után tavaly szeptemberben döntöttem: belevágtam egy stylistképzésbe. Az órák „csak” péntek délután és „csak” szombat délelőtt vannak, így a hetem nagy része változatlanul munkával telhet, simán menni fog – gondoltam. Hogy mi a valóság?
Szabadnapjaim száma: 7/0
Alvással töltött éjszakáim száma: 7/3-4
Maximálisan elkészített házi feladatok száma: 0
Hiába veszi el viszonylag kevés időmet a bent töltött óraszám, a házikkal, kreatívkodással, „alkotással”, ruhabeszerzéssel töltött percek minden szabadidőmet kitöltik. Persze panaszra semmi okom, úgy érzem, a körülményekhez képest a maximumot hozom ki magamból, mégis elfelejtem nézni a körülményeket. Elfelejtem, hogy dolgozom, és nem tudok 100%-osan teljesíteni, így nagyjából soha nem vagyok elégedett magammal vagy az elkészült feladattal. S hogy ennek ellenére megéri-e? Meg! Amennyire elveszi minden energiámat, pontosan annyira fel is tölt minden pozitív visszajelzés, sikerélmény vagy kreatív pillanat, amit itt szerzek. De mi a helyzet a többiekkel? Hogyan látják a VOUS-lányok a munka melletti tanulást? Elmesélték.
A tapasztalataikért kattintsatok IDE!