Ülsz a színházban és csak pislogsz: mikor lett a Pál utcai fiúk ennyire menő?!
November első hétvégéjén mutatták be a Vígszínházban az évad legnagyobb érdeklődéssel várt darabját: a Pál utcai fiúkból készült musicalt. Most ugye egy pillanatra ti is lefagytatok? Molnár Ferenc regénye énekes-táncos előadásban?! Mondok még durvábbat: rapbetétekkel! És hogy még egy kicsit tetézzem a dolgot: az egyik legmagyarabb regény vegyítése a legamerikaibb műfajokkal annyira jól működik, hogy az ember csak ül a színházban és azon gondolkozik, ezek a Pál utcai fiúk mindig ennyire menők voltak?
Közepesen aktív színházba járó vagyok, évente nagyjából négyszer-ötször megyek előadásokra, és azt kell, hogy mondjam az elmúlt évek felhozatalából nem tudok olyat kiemelni, ami annyira katartikus lett volna, hogy újra színházba akarjak menni. Az elmúlt éveim tapasztalata az, hogy a vígjátékok ripacskodásba mennek át, a komoly darabokat pedig gyakran annyira túlművészkedik, hogy vagy unalmasak vagy érthetetlenek lesznek.
Ennek fényében, mikor meghívást kaptam arra, hogy nézzem meg a Pál utcai fiúk musicalt, az elvárásaim nem voltak túl magasak, sőt, némi gyomorgörcsöm volt attól, hogy mire számítsak. Aztán jól leesett az állam, hiszen ahelyett, hogy egy kínos és izzadságszagúan túlmodernizált darabot kaptam volna, egy gördülékeny, jól követhető, élvezhető musicalt láttam, aminek során többször észrevettem, hogy ütöm a ritmust a lábammal. A végén pedig azt éreztem, ezt bármikor újra megnézném. De mégis hogyan lett ennyire menő a Pál utcai fiúk? Ennek a kérdésnek a megválaszolásában segítségemre volt Wunderlich József, aki a darabban Boka Jánost játssza.