Igaz történet: A férjem flúgos exe és én

Dóri a harmincas évei közelében járó, fiatal, igényes, szép nő: angolt tanít egy budapesti gimnáziumban. Kisfiát, Milót éppen annak az iskolának az első osztályába íratta be, ahova én is a saját kisfiamat. Az én kissé nagyszájú, főnökösködő, de alapvetően jószívű gyerekem hamar összehaverkodott az extrémen visszahúzódó, szótlan, de rendkívül szeretetteljes kisfiúval.

Hónapokig jártunk úgy suliba, hogy a fiúk reggel találkoztak a busznál és aztán előreszaladtak, mi pedig semmiségekről beszélgetve követtük őket; délután pedig még egy órácskát maradtunk a közeli játszótéren. Az egyik nap azonban sehol se láttam Dórit. Miló kiszaladt az iskolából, és a fiammal együtt öltözködni kezdtek. Aggódva vártam egy darabig, mert Dórival nem cseréltünk számot, ezért felhívni sem tudtam. Ekkor azonban egy szintén nagyon fiatal, hosszú, szőkésbarna hajú lány lépett be az ajtón. Odasétált hozzánk, kissé távolságtartóan a gyerekekhez fordult, majd rámosolygott Milóra: – Na gyere, harcos – mondta. Némi csodálkozás után bemutatkoztam, majd megkérdeztem: – Mi történt Miló anyukájával? Beteg? Nagyon aggódom miatta.

A lány rám nézett, majd elnevette magát. – Én vagyok Miló anyukája – mondta. Miló rámosolygott, megfogta a lány kezét, majd tőle szokatlan cserfességgel beszélni kezdett a napjáról, kirángatta az iskolakapun és eltűntek.

Ha egész pontosak akarunk lenni, kissé ideges voltam. Alig vártam a másnap reggelt, mert úgy gondoltam, kevésbé fagyok majd le, és kikérdezem a lányt. A lány helyett azonban, ahogy az a normális kerékvágásban történni szokott, Dóri fordult be a sarkon kézen fogva Milóval. A kisfiam odaszaladt a barátjához, és mintha mi sem történt volna, szökdécselve haladni kezdtek az iskola felé. Megszaporáztam a lépteimet, és Dóri mellé léptem.

– Szia, hallom, találkoztál tegnap Blankával – kezdte rögtön, majd mesélni kezdett.

DÓRI, BLANKA ÉS MILÓ TÖRTÉNÉT TELJES EGÉSZÉBEN ELOLVASHATOD AZ EVAMAGAZIN.HU OLDALON!

Éva magazin archív