Emigrálni nem könnyű: ilyen élmény 14 évesen tök egyedül külföldre költözni
A mai napunk témája: „vakrepülés”, erről pedig azonnal bevillan nekem egy kép: 14 éves vagyok, fogom a bőröndömet, és egyedül – család és barátok nélkül – felszállok egy Izraelbe tartó gépre, hogy ott kezdjek új életet. Hogy egy olyan országban tanuljak tovább, ahol soha nem jártam korábban, és a nyelvet sem beszélem. Hát mi ez, ha nem a vakrepülés definíciója?
Persze nem ugyanolyan 14 évesen külföldre költözni kalandvágyból, mint felnőtt fejjel gazdasági vagy politikai okok miatt hagyni el az otthonunkat, de mégis azt gondolom, hogy az alapvető dolgokban nagyon hasonlít a kettő. Úgyhogy, aki már megtette, magára ismerhet az én történetemben, aki pedig még csak fontolgatja, annak útmutatás lehet. Bevallom, utólag visszanézve sokat adtam volna egy „emigrációs kézikönyvért” akkoriban.
Nem, külföldön sincs kolbászból a kerítés
Némileg ironikusan hangzik, de Izrael sem maga a Kánaán. Természetesen én is hatalmas csillogó szemekkel és nagyravágyó tervekkel érkeztem meg az ígéret földjére, de nagyon hamar arcon csapott a valóság: pont ugyanolyan nehéz ott is élni, mint bárhol máshol a világon. Sőt, annak ellenére, hogy sokkal befogadóbb, mint bármelyik másik ország, hiszen szinte mindenki bevándorló, attól az ember nem illeszkedik be egyik pillanatról a másikra. Sőt, ahogy a történetem végén az én esetem is bizonyította, talán soha.