A modellügynökség blog: Zita naplója: Első utam Tokióba

A modellügynökség

Hogyan kell elképzelni, mikor egy gyönyörű tinédzser életében először indul modellként külföldre? A válasz egyáltalán nem olyan ijesztő, mint azt sokan gondolnák. Mi azt a filozófiát valljuk, hogy azt, aki nem szokott még a mély vízben való úszáshoz, kegyetlenség lenne belelökni a medencébe. Vagyis zéró külföldi tapasztalattal nem szívesen engedünk Európába utazni kezdő modelleket. Első utazások alkalmával közkedvelt célunk Ázsia, ami a tévhitekkel ellentétben ultra biztonságos. Feltéve persze ha a legjobb ügynökségekkel dolgozik az ember lánya. Fiatal tehetségünk, ZitaTokióban eltöltött hónapjait maradandó emlékként őrzi majd egy életen át.

“A 2016-os nyaramat Tokióban töltöttem és modellkedtem. Szüleim az első két hétre kijöttek velem, felmérték a terepet, segítettek. Nagyon örülök, hogy még ilyen messzire is elkísértek engem és annak is, hogy ennyire támogatnak. Eleinte féltem,hogy nagyon fáradt leszek vagy nem fogom bírni, de szerencsére imádtam az egészet és nem volt semmi probléma. Az igaz, hogy nem pihentem sokat, mert napi 10-15 casting volt (hétvégén persze nem voltak) reggel 10-től este 11-ig. Ha munka volt akkor utána "csak" 5-6 klinesnek kellett megmutatnom magam. Ami nagyon jó, az az, hogy elég sokat dolgoztam úgyhogy az a félelmem sem vált valóra, hogy nem lesznek munkáim.

A Donna Models volt az ügynökségem odakint, aminek nagyon örültem, mert hihetetlen jó csapat és nagyon gondoskodóak. A japánok eleve eszméletlen rendesek, udvariasak, segítőkészek. Az egész út alatt csak 2 castingra kellett mennem egyedül, amúgy mindig fuvaroztak minket. Volt 4 vagy 5 kocsijuk és azzal vitték a lányokat. Nagyon biztonságosan vezetnek és nem bánták ha max hangerőn hallgattuk a top slágereket.

Szerintem Tokió a legbiztonságosabb, legtisztább város ahol valaha jártam és az emberek is csodásak! Ha a metróban bizonytalanul álldogáltam és próbáltam eligazodni, egy ember mindig odajött hozzám és segített nekem. A sorbaállásnál nem előznek, tolakodnak, a metrónál is teljesen elviselhető az amúgy elég nagy tömeg. A japán kajával se volt semmi bajom, nagyon finomak és egészségesek.

Rengeteg barátot szereztem, akikkel alig várom, hogy ismét találkozhassak. Egy ukrán és egy orosz lány volt a szobatársam, akik mindenketten nagyon aranyosak voltak. Ratner, az ukrán lány lett a legközelebbi barátnőm ott. Nagyon sok közös éményt szereztünk, jártuk a várost, kipróbáltunk új ételeket, fürödtünk az óceánban és sokat tanultam tőle a modellkedésről is.Biztos sokat fejlődtem ezen a felejthetetlen két hónap alatt, nem csak a modellkedésben, hanem az angol tudásomban is.

Dolgoztam olyan magazinoknak mint például a Cluél, Fudge, Kinfolk és wedding magazint is csináltam, ami másnéven esküvői magazin. Volt munkám katalógusoknak is és sok-sok lookbookot csináltam. Két shown vettem részt odakint, mindenkettő japán tervezőnek a ruhái voltak. Imádtam minden egyes munkát és azt, hogy érdekesebbnél érdekesebb emberekkel találkoztam.

Nagyon tetszett ez a két hónap, alig várom, hogy visszamehessek Tokióba. Vagy esetleg Szingapúr lesz a következő úticél?”

Nézd meg a galériánkat - 16 kép
A modellügynökség blog: Zita naplója: Első utam Tokióba