„Törődj a magad méhével!”
A méhem az enyém. Tartsd tiszteletben.
Él valahol egy nő: 30 éves, gyereke nincs.
– Még mindig nincs gyerek? – kérdezik tőle úton-útfélen. Hol így válaszol, hol úgy, de a feleletében mindig ott az erőltetett mosoly és látszik, hogy fegyelmeznie kell magát.
– Hát, az még nincs – mondja például, idegesen felkuncog, leplezve a zaklatottságát.
– Azért ne várj örökké. Tudod, ketyeg az óra – jön a bölcs tanács. A bölcs távozik, a nő rendületlenül mosolyog. Amikor magára marad, elsírja magát...
Sír, mert eddig négyszer volt terhes és mind a négyszer elvetélt.
Sír, mert már a nászéjszakáján elkezdte a „babaprojektet” és azóta 5 év telt el.
Sír, mert a férjének már van gyereke az első feleségétől – nekik összejött.
Sír, mert nagyon szeretne lombikprogramba kezdeni, de még az előlegre sincs pénze.
Sír, mert már többször végigcsinálta a lombikprogramot és még mindig nincs gyereke.
Sír, mert a legjobb barátnője nem állt kötélnek, amikor megkérte: kihordaná-e a babáját béranyaként. „Olyan fura lenne” – mondta.
Sír, mert olyan gyógyszert szed, amitől nem tud teherbe esni.