„A bimbó a helyén marad műtét után?” – Most mindent megválaszolunk a szilikonmellről
A legtöbbünk fejében a szilikonmell nagyjából Pamela Andersonnal egyenlő, legalábbis rajta keresztül ismertük meg a mellnagyobbítás műfaját, és azt kell, mondjam, nem tett nagyon jót a beavatkozás PR-jának. Ugyanis míg azzal teljesen ki vagyunk békülve, ha valaki az elálló füleit megcsináltatja, viszont amikor egy lány a melle miatt fekszik kés alá, azonnal jönnek a sztereotípiák és persze a KÉRDÉSEK. Most pedig még a legvadabbakra is válaszolunk egy olyan lány segítségével, aki bevállalta a műtétet.
Léna teljesen átlagos magyar lány, akármelyikőtök, vagy akármelyikőtök szomszédja is lehetne. Csinos, huszonéves, párkapcsolatban él, évek óta dolgozik, közben pedig a harmadik diplomáját csinálja. Joggal kérdezhetnénk, mi hiányozhat az életéből?! Ma már talán semmi, de pár hónappal ezelőtt még nem ez volt a válasza. Amióta ugyanis elindult a nővé érés útján, borzasztóan zavarta, hogy nem nőttek meg a mellei akkorára, mint az osztálytársaié, később évfolyamtársaié, még később pedig a kollegáié. Éppen ezért hosszú évek kínlódása, mérlegelése és persze gyűjtögetése után eldöntötte, megcsináltatja a mellét. És most tényleg boldogabb, mint valaha.
Bennünk pedig, akik ilyet még nem vállaltak be, vagy soha nem is tennénk, egy ilyen történet hallatán azonnal kérdések özöne kezd kavarogni. Tudom, hogy bennetek is, éppen ezért rászabadítottam Lénára a VOUS-lányokat, hogy kérdezzenek meg tőle mindent, amit valaha is tudni akartak a műmellről, hiszen mikor a barátnőm megcsináltatta a műtétet, én is órákig faggattam.
Mennyire fájt? És amikor fájt, akkor nem akartad visszakérni a régit? Megéri a fájdalom?
"Nem kertelek, nekem nagyon fájt. Azt azonban hozzá kell tenni, hogy nem szültem még, nagyon fiatal vagyok és feszesek a szöveteim. Ha valaki már egyszer szoptatott, vagy esetleg duci volt és lefogyott, kicsit könnyebb a bőrének alkalmazkodnia. Én vékony testalkatú vagyok, genetikámból adódóan nagyon kevés zsírszövetem van és feszes a bőröm. Ez persze szerencse, a műtét után azonban arra gondoltam, bár ne lennék ennyire mázlista, talán egy kicsivel könnyebb lenne. Persze most, hogy már túl vagyok a fájdalmon, megint mázlistának érzem magam, de volt pillanat, amikor azt gondoltam, inkább ne mentem volna ebbe bele. Az első három nap számomra ugyanis, nem szépítem, pokol volt. Két és fél hét alatt tudtam úgy ráncba szedni magam, hogy el tudjak menni dolgozni."
HA KÍVÁNCSIAK VAGYTOK A FOLYTATÁST, IDE KATTINTVA ELOLVASHATJÁTOK!
A VOUS.hu és a JOY.hu stratégiai együttműködést kötött, hogy a két olvasótábor még több izgalmas, érdekes témát olvashasson. Mostantól naponta találkozhattok a VOUS szerzőinek cikkeivel itt nálunk, és mi is vendégszerzősködni fogunk új barátnő-oldalunknál, a VOUS.hu-nál. További jó olvasgatást, VOUS- és JOY-lányok!
Győri Zsófia, a VOUS.hu szerzője:
Szeretek írni és jó írásokat olvasni, szeretem a sorozatokat, a napsütést és Pestet. Nem szeretem a hideget és a vízben lubickolást, a korianderrel pedig ki lehet kergetni a világból. De ki vagyok én? Egykori pék, igazi bölcsész, bulvárújságíró, és vérbeli VOUS-lány!