"Egy apa is lehet jó anya!" - Interjú egy GYES-en lévő apukával
Péter már a második gyermekükkel van otthon.
Pétert három nappal azután rúgták ki munkahelyéről, hogy bejelentette: ő szeretne otthon maradni GYES-en második fiukkal is. Nem oviapu, nem papucs férj, csak szimplán ez volt hosszú távon minden szempontból az egész család számára a legokosabb, legpraktikusabb döntés.
Vágjunk bele a közepébe: miért te maradtál otthon a gyerekekkel?
Az első fiunk születése után 6 hónappal, amikor lejárt a TGYÁS, a feleségem egy nagyon jó lehetőséget kapott a munkahelyéről mind szakmailag, mind pedig anyagi szempontból. De persze, csak ha mihamarabb visszamegy dolgozni. Azt már nem tudták neki megígérni, hogy sokáig megtartják a helyet. Én előtte nem sokkal léptem ki a munkahelyemről, magánvállalkozásom volt, otthonról tudtam dolgozni. Viszont a feleségem fizetésének kiesésével jelentős bevételcsökkenésünk volt. Így miután alaposan átbeszéltük a dolgot, végül első gyermekünk 9 hónapos korától én maradtam otthon vele GYES-en.
A másodiknál már alapból úgy is vágtunk bele a dologba, hogy tudtuk: én leszek majd otthon. Akkor már a feleségem nem is maradhatott volna, a munkaszerződésében benne volt, hogy 6 hónapnál tovább egyhuzamban nem maradhat távol a munkahelyétől.
Ti hogy éltétek meg a feleségeddel a szerepcserét?
Nem mondom, hogy nem voltak súrlódások, mert voltak. Én se ezt a mintát láttam. De ezt az egészet, az új szerepeket saját magamban kellett lerendeznem. Igen, persze, veszekedtünk is. Tizenharmadik éve vagyunk házasok, jó, hogy veszekedtünk. És igen, voltak nehéz periódusok is. Viszont ezekben a nehéz időkben mi még inkább összetartottunk, mintsem széthúztunk. Sok olyan párt láttunk az ismeretségi körünkben, akik a problémák hatására nem csak, hogy elváltak, de a gyerekekre is nagyon negatív hatással voltak. Ezt mi nem szerettük volna sosem. Ráadásul mindig arra törekedtünk, hogy teret adjunk a másiknak a kibontakozásra, támogassuk, segítsük egymást, amiben csak tudjuk. Ha így, akkor így.