Nyál, nyál, nyál! – A happy end csak egy szirupos ökölcsapás az agynak
Miért nem végződhet az Oroszlánkirály a veszprémi állatkertben? Hogyan vághatja ki a farkas gyomrából a vadász azt a szerencsétlen Piroskát és a nagymamát? Miért nem tudott Szauron a végzet hegyének bejáratára – az egyetlen helyre, ahol őt meg lehet semmisíteni – rakni egy nyamvadt kis lakatot? Jancsi és Juliska miért nem lettek súlyos cukorbetegek? A Reszkessetek, betörők!-ben miért nem csukja le végre a szülőket a gyámhatóság?
Minden történet elengedhetetlen része a végső nagy fordulat. Ha elkezdünk filmet nézni, könyvet olvasni, mesét hallgatni, a legnagyobb nehézségek közepette is mindig ott van bennünk az az alapvető várakozás, hogy egy idő után úgyis minden jóra fordul, csak ki kell várnunk, hogy odaérjünk a végére. Ha az író szemszögéből nézzük a meséket, egy történet felépítése egy jól szerkesztett csapda, amibe belesétálnak az olvasók.
Felépítjük a helyszíneket, bemutatjuk a karaktereket, bonyolítjuk a cselekményt, kiélezzük a konfliktust, közben az olvasó egyre jobban beleéli magát, már együtt gondolkozik, együtt mozog, együtt érez a szereplőkkel, és lépésről lépésre közelebb sétál a gondosan felépített csapdánkba, és ez a csapda a fordulat. Egy jól felépített fordulatra senki nem számít, mégis logikusan következik a történetből. Olyan, mint egy ökölcsapás az agynak. A happy end esetében csak annyi a különbség, hogy ezt az öklöt bevonták valami geijl, édeskés sziruppal és a történet végén ott állunk szellemileg kihasználva, ezzel az undorító cukormázzal nyakon öntve.
Hófehérke, komolyan?!
Néhány éve az egyik közérdekű reklámkampányban arra akarták felhívni a figyelmet, hogy ne vegyünk ellenőrizhetetlen forrásból származó élelmiszert, és a plakátokon Hófehérke udvarias tartózkodással utasította vissza az őt almával kínáló öregasszonyt. Én mondjuk enyhén szólva túlzásnak éreztem ezt a képmutató viszolygást egy olyan ember részéről, aki köztudottan elszökött otthonról, majd betört egy csapat vadidegen torzszülött fizikai munkás szállására (csupa sittes névvel), megette az ott talált ételüket és befeküdt az ágyukba, majd különböző szolgáltatásokért cserébe hosszú ideig náluk lakott, hogy végül lelépjen az első jöttment ismeretlennel, aki végre hajlandó volt őt megcsókolni.
A CIKK ITT MÉG NEM ÉRT VÉGET! A FOLYTATÁST IDE KATTINTVA ELOLVASHATJÁTOK!
A VOUS.hu és a JOY.hu stratégiai együttműködést kötött, hogy a két olvasótábor még több izgalmas, érdekes témát olvashasson. Mostantól naponta találkozhattok a VOUS szerzőinek cikkeivel itt nálunk, és mi is vendégszerzősködni fogunk új barátnő-oldalunknál, a VOUS.hu-nál. További jó olvasgatást, VOUS- és JOY-lányok!
Pengebácsi, a VOUS.hu szerzője:
Pengebácsi vagyok, a pengebacsi.tumblr és a pengebacsi instagram főszerkesztője, és nagy megtiszteltetés, hogy bloggerként tagja lehetek a VOUS csapatának. Megrögzött kozmopolitája vagyok a magyar posztapokaliptikus szocialista iparvárosoknak, hobbim a rossz viccek írása, éjszakákon át görnyedek villódzó neonlámpák hideg fényében az íróasztalom fölött, hogy létrehozzak valamilyen könnyed hatású szellemességet, emellett régóta szerelmes vagyok a Palvin Barbiba (néha még álmodni is szoktam róla), és szeretném azt az életet élni, amit a telefonba szoktam hazudni anyukámnak. Lányok, írjatok! :(