11 őszinte gondolat, ami eszembe jutott, mikor megkérték a kezem
A fellegekben járok a boldogságtól, de el kell áruljam, hogy egyáltalán nem számítottam erre, legalábbis még nem most...szóval az igazság az, hogy egy teljesen váratlan lánykérés során az embernek sok minden átfut az agyán, elárulom, nekem milyen teljesen spontán dolgok ugrottak be elsőre.
Mint írtam, nem számítottam rá, tehát köpni-nyelni se tudtam, hirtelen azt se tudtam, mit kell mondani, melyik kezemet is kell nyújtani, stb...a filmekben a pasi felteszi a nagy kérdést, a nő azonnal rávágja hogy IGEN, majd romantikus csókban fonódnak össze, én viszont az abszolút meglepettség (Mi történik? Ez most komoly? Jézusom! Hűha!) fázisából hamar az abszolút meghatódottság fázisába értem, mikor is úgy folytak a könnyeim hogy alig bírtam abbahagyni. Lehet hogy nem mozivászon-tökéletes reakciót produkáltam, mindenesetre csodálatos élmény volt.
Egyáltalán nem számítottam rá. Vagyis abban biztos voltam, hogy ő lesz a férjem, már többször beszéltünk róla, hogy közös jövőt tervezünk, de úgy gondoltam, hogy majd biztos pár év múlva…Mint utólag kiderült, jó pár hónapja tervezgeti a lánykérést (ami tökéletesre sikerült!), a gyűrűt és ezt az egészet.
A barátnőimnek többször emlegettem, hogy mi van akkor, ha álmaim férfija egy csúnya gyűrűvel térdel elém, és bár a válasz igen, a gyűrűre inkább nem lenne, de hát nem illik ilyesmit kicseréltetni, mégis egész életen át viselni kell a nem tetsző darabot…és bár nem is tűnt fel, csepegtettem infókat az elképzelésemről a tesómnak és legjobb barátnőmnek, hogy milyen legyen és milyen NE, az én figyelmes vőlegényem pedig kipuhatolta náluk, hogy mi is az, ami igazán illik hozzám, és saját maga terveztette minden részletét az ékszernek, ami minden szempontból tökéletes, még a méretet is eltalálta. (Igen, itt már ér elolvadni a monitorotok előtt…)
4 évvel idősebb nálam, és mégis úgy alakult, hogy nekem kérték meg előbb a kezem. Bár nincs erre örök érvényű szabály, hogy az elsőszülöttet illeti az elsőbbség ilyen téren, mégis megfordult a fejemben, hogy rosszul érinti majd a dolog...legnagyobb szerencsémre hamar kiderült, hogy nem hogy bántja a dolog, nagyon örül neki, és sokat segédkezett az egész lánykérés és gyűrűválasztás körül, és alig várja, hogy belevágjunk az esküvőszervezésbe.
Egy ilyen titkot elég nehéz lehet magában tartani az embernek, és elkezdett pörögni az agyam, kinek mondhatta el, és azok az illetők céloztak-e bármire is, volt-e bármi jel. Minden elismerésem annak a pár embernek, akit tájékoztatott a tervéről a vőlegényem, nagyon jól magukban tartottak minden infót.
Viccet félretéve, reggeltől kezdve azon problémáztam, hogy utazás előtt nem volt időm kilakkozni a körmöm, és ez egész nap zavart. (Tudom, tudom...de úgy sokkal jobban mutat a kezem, ráadásul sajnos rossz szokásom a körömrágás, illetve a körömágyam piszkálása, amitől csak a színesre lakkozott köröm tart vissza.) Rossz megérzésem beigazolódott, a szuper romantikus helyszínen a szuper gyönyörű gyűrűmmel készült képeimen igencsak hiányolom azt a szép manikűrt.