Csak egy kutya...

Az alábbi sorokat már régóta őrzöm, egy külföldi blogon olvastam forrás és szerző megjelölése nélkül. Néha előkerül és újra elolvasom. Azt hiszem tökéletesen összefoglalja a kutya-gazdi kapcsolatot. Azt amit mások nem értenek. Ami előtt a "kutyátlanok" értetlenül állnak. Talán ha ők is elolvassák, megértik...

"Többször hallottam már emberektől: ugyan már, ez csak egy kutya. Vagy: túl sok pénzt költesz rá, ez csak egy kutya. Egyszerűen nem értik a távolságokat, amiket megteszek miatta, a vele eltöltött időt és a ráköltött pénzt, hiszen ő “csak egy kutya”.

A legszebb pillanataim közül sokat ez a "csak egy kutya" szerzett nekem. Sok-sok órám telt el úgy, hogy a társaságom "csak egy kutya" volt, és soha nem éreztem magam egyedül. A legszomorúbb pillanataim közül is sokat ez a "csak egy kutya" osztott meg velem. Ezeket a sötét napokat, ennek a "csak egy kutyának" az érintése segített átvészelni.

Ha te is azt gondolod, hogy ő "csak egy kutya", akkor talán pontosan így érted azt is, hogy "csak egy barát", "csak egy naplemente" vagy "csak egy ígéret".

A "csak egy kutyától" én olyan barátságot kaptam, amelynek lényege az abszolút bizalom és a tiszta, féktelen öröm. A "csak egy kutya" tanított meg a türelemre és az együttérzésre, amitől jobb ember lettem.

Nekem, és a hozzám hasonló embereknek ő nem "csak egy kutya". Ő a megtestesítője a múlt kedves emlékeinek, a jelen örömteli pillanatainak. Ez a "csak egy kutya" kihozza belőlem a jót és eltereli magamról és a napi gondokról a figyelmet. Ő mindig velem lesz, tudom. Feltételek nélkül. Remélem az emberek egyszer megértik, hogy ő nem "csak egy kutya". Ő az aki emberséget ad nekem és megvéd attól, hogy "csak egy ember" legyek.

Ha legközelebb azt hallod, hogy "csak egy kutya", mosolyogj, mert ők csak nem értik .

nyitókép:Chikán Erika