„A randizó férfi örök nemezise: a rózsaáruslány” – Így parázik egy pasi a találka előtt
Ezer éve szingli férfiként igazi randevúszakértőnek mondhatom magam, ezért összegyűjtöttem a tapasztalataimat arról, hogy hogyan készül fel egy pasi a randikra. Valamint mik a fő buktatók és kockázatok, amiket mindenképpen mérlegelni kell, mielőtt az ember előkeresi a ballagási öltönyét, hogy megtalálja élete párját a kínos feszengések, vaskos borravalók, rózsaáruslányok és végtelen, interjúszerű bemutatkozások labirintusában. Onnan is látszik, hogy ehhez senki nem ért jobban egy szinglinél, hogy még mindig szingli vagyok, és most ki is derül, hogy miért.
A helyszín kiválasztása
A megfelelő helyszín kiválasztása kardinális kérdés egy jó randevú megtervezésében. Budapesten megvannak azok a klasszikus randevú előtti találkozóhelyek, mint például a Móriczon a Meki előtt, a Moszkván az óránál vagy a Deákon a templom előtt, ahol állandóan annyi randevúzó párocska találkozik, hogy még néha akkor is ki szoktam menni oda egy szál vörös rózsával a kezemben szomorúan álldogálni egy félórát, ha éppen nincs is kivel randiznom.
A helyszínválasztásnak persze megvannak azok az előnyei is, hogy már előre meg is lehet tervezni a programot: én például ha elhívok kávézni egy lányt, azért szeretem a Deákon a Starbucks elé megbeszélni a találkozót, mert onnan már csak néhány métert kell sétálni az aluljáróban a pékségig a kávéért.
A cikk itt még nem ért véget! Ha kíváncsiak vagytok a folytatásra, ide kattintva elolvashatjátok!
<p>A VOUS.hu és a JOY.hu stratégiai együttműködést kötött, hogy a két olvasótábor még több izgalmas, érdekes témát olvashasson. Mostantól naponta találkozhattok a VOUS szerzőinek cikkeivel itt nálunk, és mi is vendégszerzősködni fogunk új barátnő-oldalunknál, a VOUS.hu-nál. További jó olvasgatást, VOUS- és JOY-lányok!</p>
Pengebácsi
Pengebacsi vagyok, a pengebacsi.tumblr és a pengebacsi instagram főszerkesztője, és nagy megtiszteltetés, hogy bloggerként tagja lehetek a VOUS csapatának. Megrögzött kozmopolitája vagyok a magyar posztapokaliptikus szocialista iparvárosoknak, hobbim a rossz viccek írása, éjszakákon át görnyedek villódzó neonlámpák hideg fényében az íróasztalom fölött, hogy létrehozzak valamilyen könnyed hatású szellemességet, emellett régóta szerelmes vagyok a Palvin Barbiba (néha még álmodni is szoktam róla), és szeretném azt az életet élni, amit a telefonba szoktam hazudni anyukámnak. Lányok, írjatok! :(