Olajozott izomvirslik és vibrátor tényleg kell? - Mindent a lánybúcsúról
Kicsit zavarban vagyok, hogy a lánybúcsú a cikkem témája, mivel hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, honnan ered ez a szokás. Viszont túlestem már egy lánybúcsúszervezésen, és eközben várok a saját búcsúztatómra is, ezért megosztom, milyen érzés mindkét oldalon állni.
Annak idején, mikor a barátnőm felkért a lánybúcsúja megszervezésére, amellett, hogy nagyon jólesett, hogy engem kért meg rá, egyben átsuhant az agyamon a kérdés: hogy a fenébe kell megszervezni egy lánybúcsút? Tudniillik soha nem voltam előtte egy lánybúcsún sem, és nem is igazán tudtam, hogy mi történik ezalatt a fedőnév alatt. Ja, de. Azt tudtam, hogy egy vetkőzős srácot be kell vetni, mert ha nem, akkor az egy nyomi lánybúcsú.
Tényleg csak ennyi infó jutott el hozzám eddigi életem során a lánybúcsúkról. A barátnőm persze rögtön leszögezte, hogy az övén ne legyen, amitől megkönnyebbültem, mert nekem se lett volna kedvem sültes-olajos izomvirsliket nézni, ahogyan vonaglanak egy szál tangában, rögtön rá is vetettem magam a netre...
<p>A VOUS.hu és a JOY.hu stratégiai együttműködést kötött, hogy a két olvasótábor még több izgalmas, érdekes témát olvashasson. Mostantól naponta találkozhattok a VOUS szerzőinek cikkeivel itt nálunk, és mi is vendégszerzősködni fogunk új barátnő-oldalunknál, a VOUS.hu-nál. További jó olvasgatást, VOUS- és JOY-lányok!</p>
Felvidéki, hallássérült lányként jöttem Budapestre, a hasamban pillangókkal, hogy mi fog történni velem. Nos, ennek már 7 éve, és azóta sok minden történt: a harmadik diplomámért küzdök, lett egy interaktív kiállításom a szájról olvasásról a Trafóban, egy blogom, ahol sok pozitív visszajelzést kapok, és ami Szegő-díjat is hozott nekem. Az évek múlnak, és még mindig azt érzem, hogy van mit tenni.