3 dolog, amit imádok abban, hogy az anyukám a legjobb barátnőm
Amikor kicsi voltam, furcsa volt, de egyben élveztem is, hogy nekem van az egyik legfiatalabb anyukám az osztályban, és nem tudom, hogy ennek tudható-e be, de azóta is ő a legjobb barátnőm!
Mivel édesanyám 22 évesen szült meg engem, még 30 sem volt, amikor suliba mentem. Gyakran villogtam azzal, hogy bibibííí az én anyukám még csak ennyi vagy ennyi éves. Büszke voltam rá, hogy milyen jól néz ki, és arra is, hogy a szüleim buliznak, utaznak, és lendületesen élik az életüket. A mai napig ő a legjobb barátnőm, ami fantasztikus, bár az évek alatt nagyon átalakult.
1) Amikor főiskolára mentem, és emiatt felköltöztem Budapestre, azt mindketten nehezen éltük meg. Eleinte naponta hússzor beszéltünk telefonon, és minden hétvégén hazamentem. Iszonyúan hiányzott a család, és az, hogy minden egyes nap megbeszéljem az anyukámmal a dolgokat. Aztán, ahogy kialakult az önálló életem, egyre ritkábban jártam haza, és kevesebbet is beszéltünk. Az ismerőseim szüleivel ellentétben, akik folyton szemrehányóan mondták a gyerekeiknek, hogy menjenek haza gyakrabban, és hogy nem is néznek feléjük, az én anyukám ennyit mondott: „Akkor örülök, ha ritkábban hívsz és jössz haza, mert az azt jelenti, hogy nagyon jól érzed magad, és nem akarsz folyton hazaszaladni.” Annyira büszke vagyok, hogy az én édesanyám nem az ő érdekeit nézve (hiszen legszívesebben azt mondaná, hogy minden nap menjek haza), ilyen önzetlenül viselkedik.
2) Minden haverommal, barátommal, pasimmal nagyon jó kapcsolatot ápolt kezdettől fogva. Soha nem volt tolakodó, vagy rámenős, de mindenkivel kedves elbeszélgetett, vagy viccelődött. Ráadásul bármilyen barátnős programba be lehet vonni, imádunk együtt mozizni, shoppingolni, még akkor is, ha erre mostanában alig van lehetőség.
3) A pasiügyekben ő a legjobb tanácsadó. Azzal még sosem fogtam mellé, amit ő mondott nekem. Noha már 30 éve él boldog párkapcsolatban az édesapámmal, bármelyik sráccal kapcsolatban tudott segíteni. Tényleg mindent el mertem neki mondani, mert sosem éreztem azt, hogy szégyellnem kéne bármit, vagy félnem, hogy megharagszik, vagy csalódik bennem. Sokszor térített már észhez, és mutatott irányt, amikor a legnagyobb szükségem volt rá. Mert a pasizás egy nehéz műfaj, de az anyukám ott volt, hogy ezt megkönnyítse.
Az anyukám a támaszom, mindenben segít, abban is, amiben kérem, és abban is, amiben nem. Van, hogy már előre tudja, hogy mire lesz szükségem. Hálás vagyok a sorsnak, hogy van nekem, és sosem kívánhattam volna jobb anyát nála. Köszönöm!