Trüffelkrémes rózsatart – ehető virágok vagy csak a legújabb gasztrohype?

Tavaly kandírozott rózsaszirmot kerestem interneten és miután megláttam, hogy mennyibe kerül (kistégely többezer forint), inkább rózsakandírozásra adtam a fejem. A folyamattal és az eredménnyel kapcsolatban olyannyira voltak fenntartásaim, hogy miután a porcukor és a tojásfehérje a szirmokra száradt, az egészet bedobozoltam és közel egy évig elő se vettem, ám most úgy döntöttem, a kérdés végére járok, megkóstolom a virágokat. Kicsit hülyén éreztem magam, mivel a fél gyerekkorom arról szólt, hogy azt próbálták megmagyarázni, miért ne rágjak meg mindent, aminek zöld szára van.

Maga az egész szirom szerintem most is ehetetlen, de amikor ledaráltam és rózsavízzel kezdtem használni, egész megnyerővé vált.

Ha te is tesztelnéd a kandírozást, arra nagyon fontos figyelned, hogy biztosan vegyszermentes virágokhoz juss és az sem árt, ha drága négylábú haverjaink is megkímélik őket a területmegjelölés során, szóval ha nagymama kis konyhakertjében megterem, az szerencse, ha nem, marad a fészbukon beszerzés. Nálunk a közeli zöldségesnél lehet előrendelni, 12-14 fej árvácska tálcán ezer forintba kerül, pult alól adják, mintha valamilyen illegális dolog volna, de sok idő után először végre rossz lánynak érezhettem magam, ez is valami.

Másfajta virággal is kísérleteztem, az ibolyát kifejezetten ajánlom, isteni finom, viszont mivel hő hatására összeesik a virágfej és rágóssá válik (mindegyik fajta friss virág), a MONIN márkájú ibolya sziruppal szoktam használni, mert ketten együtt elképesztően különleges és finom ízvilágot alkotnak. Tészta és a krém közé megy a szirup, a desszert tetejére a csodaszép virágfejek kerülnek kevés szirupcseppel.