Adománysüti gyermekotthonok lakóinak

Bár a kérdés költői volt, a válasz már annál prózaibb: többnyire IGEN, csak mint ahogy minden, ez is egy tanulási folyamat. Mert egy percig se gondoljuk, hogy olyan baromi nagy cselekedet, ha a levetett, rongyos holmijainkat kimosatlanul, vasalatlanul, nagy zsákokba gyűrve a sikeres diétánkat követően nagylelkűen „rászorulóknak" adjuk.

A helyes adakozás is egyfajta kultúra gyakorlása, csak erre – teljesen indokolatlanul – nem tanítanak meg bennünket az iskolában, ez sajnos nem tananyag és nem kötelező a mindennapos testnevelésórával szemben. Számomra is hosszabb időbe telt, mire felfogtam, hogy az adakozás szó nem azt jelenti, hogy egy viseletes dolgomat nagyokat sóhajtozva, patetikus arckifejezéssel másnak adom. Sokkal inkább jelent egyet azzal, hogy lemondok az időm vagy a pénzem egy részéről vagy egy szeretett dolgomról, hogy azzal másnak örömet szerezzek.

Most őszintén, ha még nem vagy szülő is egészen biztosan el tudod képzelni, mennyire tehet boldoggá egy kisgyereket, ha használt, karcos játékot kap karácsonyra, esetleg hiányos kártyapaklit. Erre persze most mondhatnád, hogy minden segítség segítség és annak kell örülni, ami van, de erre csak azt tudom válaszolni, hogy egy gyerek sem tehet arról, mibe születik bele és mindegyikük alapből megérdemelné, hogy egyforma eséllyel induljon az életben. Egy szegény sorban élő kisgyerek sem kifakult Donald kacsás plüssről álmodik, hanem ugyanazokról a dolgokról, amelyekről az én gyerekem vagy a tiéd is: közös nyaralásról a szüleivel, ahol nem főzéssel telik az idő vagy olyan dolgokról, amiket egyfolytában hirdetnek, amelyek egészen egyszerűen nem kikerülhetőek, mert az arcunkba tolják nap mint nap.

Vagy emlékezz vissza arra, tízes skálán milyen szinten utáltad, amikor a mástól megörökölt nadrágot kellett hordanod, amit már az elődöd anyja is legalább kétszer foltozott meg a térdénél. Ugye hogy te is ismerted az érzést gyerekként, én akkor még nem feltétlen értetted meg a miérteket?

Kuckónap
A hat héten át tartó szervezési munka eredményeként sok-sok hasznos és jó minőségű adományt gyűlt össze az adakozók jószívének hála a Dévaványai Gyermekotthon számára és rengeteg gyermek arcára csaltunk mosolyt arra a pár órára a Hűvösvölgyi Gyermekotthonnal karöltve a Kuckónapon, amikor időlimit nélkül ugrálóvárazhattak a gyerekek, amikor kupákért és érmekért esélyesen versenghettek, amikor koncerteket hallgathattak és arcfestők, fodrászok szépítették őket, amikor fotózkodhattak és kis barátaikkal emlékül kezükbe kapták a kinyomtatott képeket, amikor finomságokat csemegézhettek. És ugyan rövid időre csak, de kimozdítottuk őket megszokott közegükből és talán sikerült nekik egy-egy szép emléket adnunk. Mert megváltalni nem tudjuk az életüket, de minden egyes pozitív emlékkép – amire nagy szükségük van – egy esély arra, hogy lesz miért helyesen dönteniük, amikor választás elé kerülnek egy-egy nehezebb szituációban.

És hogy kapcsolódik mindez a 365sütihez?
A szokásos önkéntes munka mellett immár harmadik alkalommal sütikkel leptem meg a gyerekeket: idén egy komplett desszertasztallal készültem, igazi csilivilivel, ami mostanában menőnek számít és amiről azt gondoltam, örülnének neki. A tortákat és a doboz cupcake-eket versenyeken nyerhették meg, a többi fnomságot tombolán húzták ki. És bár a mostani készülődés nehezebben ment az előzőekhez képest, mert nálunk itthon mindenki kidőlt valamelyik szokásos ovis ebolától, azért a sok csillogó szempárért, aki az asztalnál sertepertélve bámészkodott, ahogy raktam össze az egészet, szinte bármi megérte volna.

Ha legközelebbi gyűjtéshez te is szívesen csatlakoznál önkéntesként vagy adományozóként, itt talász bővebb információ a Kuckó programról.