5 tévhit a kutyák neveléséről
A kutyás társadalomban szerencsére ma már alapvető, hogy kutyáinkat nem csak tartani, hanem oktatni is kell. Lassan általánosnak mondható, hogy egy friss gazdi kutyaiskola és oktató segítségével kezdi tanítani és megismerni kutyáját. Ma is tartja magát még azonban több makacs tévhit a kutyák tanulásáról és oktatásáról. Nézzük, mi az 5 legnagyobb tévedés, ha kutyanevelésről van szó.
1. Kölyök kutyát nem lehet tanítani
A közvélekedés még makacsul tartja magát ahhoz a nézethez, hogy a kölyökkutyákat fél éves korukig nem lehet, nem szabad tanítani. Egy kölyökkutyát a legoptimálisabb 8 hetes korban elhozni az alomból és attól a pillanattól kezdve már taníthatjuk is. Persze egy ilyen pici kutyánál, nem kutyaiskolai csoportokra kell gondolnunk, hisz még a betegségektől védő oltási programján sincs túl, közösségbe még nem tudjuk vinni. De nagyon kis lépésekben rövid gyakorlásokkal - 2-5 perc - már elkezdhetjük tanítani a kiskutyánkat a legalapvetőbb vezényszavakra, - ül, fekszik, gyere ide, - hisz ebben a rendkívül szenzitív időszakban olyan fogékonyak a külső ingerekre, hogy amit ilyenkor magukba szívnak, megtanulnak, az egy életre ad egy biztos tudást.
Idős kutya
Sokak már akkor kételkednek a kutyájuk taníthatóságában, amikor azok csak 2-3 évesek és minél idősebb egy eb, annál több kétségük van a kutyájuk taníthatóságát illetően. A kutyák rendkívül alkalmazkodóak, erős bennük a megfelelni akarás az ember felé, így koruk előrehaladtával is idomulnak a környezetükhöz. Ennek a gondolatnak a mentén, már szinte adja magát, hogy a tanulni vágyás sem szűnik meg. Amíg fizikai állapotuk engedi, ők is ugyanúgy taníthatóak, mint fiatalabb társaik. Míg egy középkorú kutyát nyugodtan terhelhetünk, (olyan 8 éves korig), addig az idősebbeknél csak arra kell figyelni, hogy a kutya fizikai és mentális állapotához igazítsuk a foglalkozások hosszá és sűrűségét.
Az én kutyám nem alkalmas, arra, hogy megtanuljon dolgokat
Sokan hivatkoznak kutyájuk méretére, lassúságára vagy épp fajtájára, amikor azt mondják, hogy nem tudják vagy épp nem tartják alkalmasnak tanulásra. Valóban meghatározza egy-egy kutyus taníthatóságát, a fajtajellemző és a habitus, de az alapvető, a mindennapi élethez szükséges vezényszavakat minden egészséges kutya képes elsajátítani. Itt is csak arra kell figyelnünk, hogy a tanulás intenzitását igazítsuk saját kutyánk természetéhez és máris sikerekben lesz részünk
Gazdi nem tudja megtanulni
Van, amikor nem a kutya képességei bizonytalanítanak el valakit, hanem abban kételkedik, hogy ő maga meg tudja e tanulni, majd megtanítani a kutyájának az egyes feladatokat. Sokfélék vagyunk és mint mindenben, a kutyákkal történő foglakozásban is vannak olyanok, akik szinte azonnal ráéreznek, hogy mit kell tenniük, míg másoknak ez először egy nehezen megugrandó feladatnak tűnik. A „hogyan válasszak kutyaiskolát” bejegyzésre visszautalva, „csak” egy jó oktatóra van szükség, aki megtanít minket a kutyák nyelvének megértésére, segít nekünk, hogy kutyánk olyanná váljon, amilyennek látni szeretnénk.
Pozitív megerősítés nem jó
Ellenzői sokszor azzal érvelnek, hogy azok a kutyák, akik folyamatos jutalmazással tanulnak, azok „rajta maradnak” a falaton és mindig csak jutalomfalatért végzik el a kért vezényszavakat. Valóban van a tanulási fázisnak egy olyan szakasza, amikor a kutya még csak a falatért (egyéb jutalomért) dolgozik, de ha ezt fokozatosan elhagyjuk és először csak minden második elvégzett feladatért adunk jutalomfalatot, majd még ritkábban, a kutyánk akkor is elvégzi a feladatot „próba szerencse” alapon, hisz ugyan nem biztos, de jöhet még falat, ha megcsinálja. Végül lassan fokozatosan beépül a kutya viselkedésébe a megtanult vezényszó és már akkor elvégzi, ha nincs is nálunk jutalomfalat. A dicséretről ekkor se feledkezzünk el! Egy jó szó, egy simi és óriási örömöt okozunk a kutyánknak, ami pedig nekünk okoz örömöt!
Köszönjük a szakértő írást Győrfy Henriettnek!