5 hónapos vagyok és már annyi mindent tudok - ámuljatok, bámuljatok!

Jelentem, már 5 hónapos vagyok! Szakállasodok, drótosodok, ahogy a gazdim mondaná, és ami még izgalmasabb sok mindent tanulok. Nem vagyok egy rossz kutya, bár időnként sikerül olyasmit csinálnom, amiért nem jár jutalom falat. Ilyen például a gazdim szandáljának papuccsá való átalakítása, a papír zsebkendő aprítása, az itatótálban lévő víz szétpracsálása, és hm.., folytathatnám még. De igazán nem várható el tőlem, hogy amikor épp nem csinálunk semmit, nyugisan feküdjek. Bőven elég éjszaka azt csinálni!

Viszont időnként már sikerül eltalálnom, hogy miért jár falat, mert egy valamit tudnotok kell, imádok enni! Hamar rájöttem például arra, hogyha leülök, vagy lefekszem, és a gazdit nézem, mindenki

ájuldozik, hogy milyen okos vagyok. Pedig ez semmi… minden vizsla meg tudja csinálni, szerintem ezt gazdi is tudja, de ciki lenne neki ilyen okos kutyának nem adni egy aprócska virslit, így hát tuti a siker, jön a falat. Aztán arra is rájöttem, hogy a gazdi meg attól olvad el, ha valamit odaviszek neki. Kis buta, na ne vicceljetek.. vizsla vagyok, imádok a számban hurcolni dolgokat, de a lényeg, hogy ezért is jár falat! Ami már nekem nem annyira tetszik, hogy ám nem azt vihetem a számban, amit én szeretnék. Például megszáradt tehénlepényt nem szabad apportozni (még akkor sem, ha félúton úgy döntök, hogy meghagyom magamnak), csak is kizárólag „értelmes dolgokat” vihetek a gazdinak, úgy, mint kulcsokat, tollat, labdát. Egyébként elég szerencsétlen a gazdim, mert folyton kiesnek a kezéből a dolgok, kénytelen vagyok feladni neki. Persze cserében ad falatot!

J A minap feküdtem a helyemen, és igencsak éhesnek éreztem magamat, mondjuk ez egyáltalán nem ritka állapot, még akkor sem, ha az állatorvos szerint kissé túltáplált vagyok. Szóval heverésztem, és azon agyaltam, hogy hogyan kellene egy kis ennivalóhoz jutnom. Jött is az ötlet, viszek valamit a gazdinak, azért mindig ad enni. Oda is vittem neki az asztalról egy csomag papír zsebkendőt (még szerencse, hogy be volt csomagolva, máskülönben nem bírok neki ellenállni), ettől persze nagyon elérzékenyült, és gyorsan adott egy kis ropit. Nekem sem kellett több, szépen lepakoltam mindent az asztalról. A gazdi klikkerét kattogóját , egy távirányítót távizét, aztán a telefonja teleizéje jött volna, de akkor gyorsan odajött, megszeretgetett, és azt mondta, azt inkább ne, túl hegyesek még hozzá a fogaim. Szóval jelenleg így telnek a napjaim. Persze sokat bandázok kutyabarátokkal, voltam már úszni tóban is, és rengeteg kétlábúval barátkoztam össze! Eddig tetszik ez a dolog, remélem előbb vagy utóbb kiderül hogyan leszek terápiás kutya!

Nézzétek meg milyen ügyes vagyok, csak nehogy elájuljatok tőlem:)

- minden közepes és nagytestű kutyus boltja!Nézz körül nálunk ›››››