Világhírű traveszti balett show-t láttam a Müpában!

M: Mi az, ami a legjobban hiányzik kint az itthoni kaják közül?

L: A Túró Rudi! Ez az, amit először megveszek a boltban, amikor hazajövök. Meg persze a lángos egy kis tejföllel! New Yorkban én is sütöttem a barátaimnak - 40 C-ban - most augusztusban, egy szülinapra, és nagy sikere volt. Ez volt életem legjobb lángosa.

M: Arra emlékszem, hogy jól főzöl, voltak is vacsorák, ahol te készítetted a desszertet. Mi is volt a specialitásod?

L: Imádtam Eszterházy tortát és aranygaluskát sütni. Az Eszterházy torta nagyon melós, legalább 4-5 órás művelet, de megéri!

M: A táncosokra mindenki úgy gondol, mint tökéletes testű Adoniszokra. Hogy lehet ezt a testet formában tartani az aranygaluska és lángos evés mellett?

L: Én hál’ Istennek jó alkati adottságokkal rendelkezem alapból, a próbák pedig napi 6-7 óra kardió edzést jelentenek. Sokat emelek, és ez egy fiú társulat, úgyhogy még nagyobb munka. És emellett még heti 4-5-ször járok konditerembe. Amikor úton vagyunk, sokszor 15-20 percet is mászkálok, hogy találjak egy edzőtermet.

M: Ezt komolyan mondod, hogy napi 6-7 óra próba mellett még edzőterembe is jársz? Mi az, amit a próba nem ad meg?

L: Leginkább a felsőtestemre fókuszálok ilyenkor, a lábaimra nem annyira, mert alacsony vagyok, így egy izmos láb csak alacsonyabbnak mutat.

M: Úgy tűnik ebből, mintha valami macsó lennél, miközben esténként full sminkben és adott esetben női ruhában táncolsz. Mi zajlott le a lelkedben, mikor felvettek a Trockadero balettbe?

L: Először 14 évesen ismerkedtem meg a társulattal a tánctörténeti órámon. Nagyon vonzott, hogy más szemszögből mutatják meg a klasszikus balettet, ötvözik a humorral. Tetszett, hogy ebben a műfajban megmutathatom magam, mint férfi táncos a férfi táncosi adottságaimmal, de közben a női lélek is szerepet kap. És persze az is tetszett, hogy kipróbálhattam magam spicc cipőben és sminkben.

M: Az nem titok, hogy a férfidivat világában is elég régóta jelen van a smink. Vegyük például Jean Paul Gaultier-t, akinek saját férfi smink kollekciója is van. Te sminkelted magad korábban is?

L: Csak azzal, amit otthon találtam anyukám neszesszerében, azokkal próbálkoztam, persze kezdő szinten, illetve a csizmájával, ruháival. (nevet)

M: Te egyébként elég későn kezdted a tanulást, igaz?

L: Igen, 14 évesen. Úgyhogy csak 4 évem volt, hogy megszerezzem a diplomát. Először nehezen ment, azután 2 évvel később volt egy nagy előrelépés. Elvégeztem az iskolát és jó ajánlatokat kaptam Franciaországba, Bécsbe, de végül itthon maradtam. Lelkileg nem éreztem magam felkészültnek és itt volt az első nagy szerelem is, ami visszatartott.

M: És hogy kerültél Frenák Pálhoz?

L: Ő már akkor észrevett, mikor a győri iskolámba jártam. Hívott, hogy dolgozzam vele, és bár nagyon tetszett, akkor ez nekem még sok volt. Túl vadnak és szexuálisnak éreztem a gátlásaim miatt. Aztán elkezdtem dolgozni Pesten, a Közép-Európa Táncszínházban, és két évvel később, egy koprodukciós előadás után éreztem, hogy váltani szeretnék és ez az irány tetszik, Frenák Pállal szeretnék dolgozni.

M: Milyen volt vele dolgozni?

L: Iszonyú nagy szabadságot adott. Azt éreztem, hogy nincsenek gátak, megnyílok az emberek felé, helyre tettem a nemi hovatartozás kérdését. Itt nőttem fel.

M: És miért hagytad el mégis az országot?

L: Frenák Pali után úgy éreztem, hogy nincs több célom itthon, és nem akartam elkényelmesedni. Ezután döntöttem úgy, hogy New Yorkba megyek. Egy hónap alatt mindenhol próbatáncoltam, ahol csak lehetett és végül az utolsó napomon, április 1-én kaptam meg a szerződésemet az Atlantic City Ballet társulatnál, ahol nagyon sokat tanultam. Korábban nem éreztem magam elég erősnek klasszikus balettben és itt kaptam olyan szerepeket, amiben fejlődhettem. Ez jó bizonyítási lehetőség volt magamnak, miután visszautasítottam Franciaországot.

M: Úgy érezted, hogy megfutamodtál?

L: Akkor azt éreztették velem, és igazából azóta is. Hogy végül mégis eljutottam külföldre, más utakon, és hogy boldog vagyok, az az elsődleges szempont.

M: Ha már ilyen fontos számodra a klasszikus balett, hogy mutatja be szerinted ezt a Trockadero?

M: Viccesen. Igazából kifigurázza a nagyon metodikus orosz balettet. Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem meggyalázása a klasszikus balettnek, hanem egy más szemszögből való megközelítése. Belenyúlnak a balett megszokott szabályaiba.

M: Sokan mondják, hogy a klasszikus balett egy kicsit giccses műfaj, amiben van azért igazság. A smink, a ruhák, a díszlet… Miért izgalmas, hogy ezt csak férfiak táncolják?

L: A Les Ballets Trockadero de Monte Carlo története – bár 1974-ben alapították New York-ban – az ókorba nyúlik vissza, amikor még az összes szerepet férfiak alakították. Izgalmas művészet, hogy a férfi testtel és adottságokkal hogyan lehet női karaktereket bemutatni. Néha a balerinák is megdicsérnek minket, hogy olyanokat is meg tudunk csinálni, amit ők nem. De ehhez persze sokat kell dolgoznunk, lágyítani a mozdulatokat, a sminkkel alakítani, finomítani az arcot.

M: Ezt hogy tanultátok meg? Tele van a YouTube drag queenes smink tutorialokkal, ami RuPaul híres Drag Race-ével lett hatalmas divat. De te hogy tanultad meg magad sminkelni?

L: Chase segített, aki már 13 éve van a társulatban. Az előadásban a Hattyút táncolta, a főszerepet. Ő nagyon precíz ebben, nagyon jól csinálja. Elvitt engem, megvettük a kellékeket és a turné közben megtanultam szépen lassan.

M: Milyen érzés átalakulni egy-másfél óra alatt? Mi játszódik le benned?

L: Szuper érzés! Nagyon előjön a nő, még úgy is, hogy a társulatban én vagyok a legmaszkulinabb felépítésű és érződik, hogy mindenki, aki itt van, szereti ezt csinálni, és amikor felpakoljuk a sminket, előjön egy másik én. És tükrözünk és szelfizünk és imádjuk. (nevet)

M: Olyannyira, hogy ha jól tudom, néha privát bulikon is szívesen beöltöztök drag queennek vagy kingnek. Hallottam, hogy Londonban volt valami őrült Disney parti?

L: Igen, szoktunk néha ilyet is csinálni a turnék alatt. Londonban kitaláltuk, hogy csinálunk egy Disney Nightot, amire mindenki választott magának egy karaktert, és dragben kellett megvalósítania. Mindenki magának varrta a kosztümöket, mi csináltuk a hajakat is. Én például pegazus voltam! Aztán elindultunk az éjszakába és persze hatalmas sikerünk volt a bulihelyeken.

M: Mit szeretsz a New Yorki életben?

L: A sokszínűséget! Azt, hogy rengeteg nációval találkozom és mindegyik kultúrába bele lehet látni. Az a legszebb, hogy sok különböző ember megfér egymás mellett és senki nem bántja a másikat. Remélem, hogy ez hamarosan Magyarországra is jellemző lesz.

Köszönöm az interjút, a fantasztikus előadást és a szuper bulit a Tütüben Lacinak, és a társulat többi tagjának!!! Most pedig nézzétek meg a többi képet a galériában! ;)